Zsid 6,9-12

Atyámfiai! Tőletek jobbat remélünk, azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk. Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik, s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek.

1Tessz 4,13-17

Atyámfiai! Nem akarunk titeket tudatlanságban hagyni azokról, akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. Mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal hangja és az Isten harsonájának szava mellett leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel. Azután mi, az élők és meghagyottak, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe Krisztus elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.

Jn 5,24-30

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki küldött engem.”

Mk 7,31-37

Abban az időben Jézus elhagyta Tírusz és Szidón vidékét, és a Galileai-tengerhez ment Dekapolisz határába. Odavittek hozzá egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Különhívta a tömegből, fülébe tette az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Aztán föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a hallása, és megoldódott nyelvének köteléke, és érthetően beszélt. Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Mindent jól cselekedett, a süketeknek visszaadta hallásukat és a némáknak a szólást.”

Kirillosz vagy Cirill jeruzsálemi főpap

Szent Kirillosz Jeruzsálemben született 313-ban. Pappá szentelése után tehetségének köszönhetően feladatul kapta a keresztségre jelentkezettek nagyböjti oktatását. Mindmáig híresek a „keresztségi katekézisei”, amelyeket még püspöki működése előtt (vagy kezdetén) mondhatott el. 350-ben Kirilloszt Jeruzsálem püspökévé választották, bár természete szerint kerülte volna a viszályokat, mégis hamar összetűzésbe került Caesarea metropolitájával, az ariánus Akakiosszal, aki folyton áskálódott ellene. Ennek az lett a következménye, hogy a püspököt több ízben száműzték. 378-ban, Valens császár halála évében véglegesen visszafoglalhatta püspöki székét, ám Jeruzsálemben egy lelkileg teljesen lepusztult várost talált. Minden erejét arra fordította, hogy rendezze az egyház helyzetét, és megszilárdítsa az igaz hitet. 381-ben a II. Egyetemes Zsinaton az igaz hit védelmezői között volt mindvégig. Élete utolsó éveiben igyekezett helyreállítani a békét városában. 387-ben halt meg.