Zsid 2,11-18

Testvéreim! A megszentelő és a megszenteltek egytől valók. Ennek okán nem szégyelli testvéreinek nevezni őket, amikor így szól: Hirdetem majd neved testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged. Továbbá: Én benne reménykedem, illetve: Íme, itt vagyunk, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem. Mivel pedig a gyermekek egyazon test és vér részesei, ő is hasonlóképpen részese lett ezeknek, hogy halála által semmivé tegye azt, akinek hatalma van a halálon – azaz az ördögöt –, és szabaddá tegye azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hitelt érdemlő főpap legyen az Istent illető dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is szenvedett kísértést, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.

Lk 1,24-38

Azokban a napokban Erzsébet, Zakariás felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.” A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki Józsefnek, egy Dávid házából való férfinak volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, malaszttal teljes! Az Úr van teveled! Áldott vagy te az asszonyok között.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkozott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja majd atyjának, Dávidnak trónját, uralkodni fog Jákob házán örökké, és országának nem lesz vége.” Mária erre így szólt az angyalhoz: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal feleletül ezt mondta neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, és ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit meddőnek hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

A legszentebb Istenszülő örömhírvételének ünnepe

Eredetileg az Örömhírvételről az egyház a karácsonyra illetve Úrjelenésre készülve emlékezett meg. Szent Ágoston viszont már a IV-V. század fordulóján figyelmeztet arra, hogy március 25-ét már régóta az Úr fogantatása és halála napjának tekintik. Egy ősi egyházi hagyomány szerint az Úr Jézus kereken harminc évig volt a földön, s ugyanazon a napon fogantatott, mint amikor teremtette az embert és meghalt. Persze március 25. inkább csak egy idealizált dátum volt, amely majdnem megfelelt a tavaszi napéjegyenlőségnek. Az ünnep alapjául szolgáló eseményt Szent Lukács evangéliumából olvashatjuk, az első fejezet közepén (1,26-38). Amikor Gábriel arkangyal azzal a köszöntéssel érkezett, hogy „íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak hívsz”, ezzel Izaiás prófétának az Acház királyhoz intézett jövendölésére is hivatkozik: „Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogant, fiút fog szülni, s nevét Immanuelnek hívja (Velünk az Isten)” (Iz.7,14). Az ősi jámbor hagyomány szerint, amikor a főangyal fölkereste az Istenszülőt, Mária éppen ezt a jövendölést olvasgatta. Az ünnep titka az, hogy a názáreti Szűz annak a Messiás királynak szülőanyja lesz, aki kézbe veszi az emberiség sorsának irányítását. S a Szűz válasza után férfi közreműködése nélkül világra jön az Isten.