Ter 12,1-7

Így szólt az Úr Ábrámhoz: „Menj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet megmutatok neked. Én majd nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem nevedet, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, és megátkozom azokat, kik átkoznak téged. Benned nyer majd áldást a föld minden nemzetsége.” Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Ábrám hetvenöt esztendős volt, amikor elindult Háránból. Ábrám magával vitte Sárát, a feleségét, meg Lótot, testvérének fiát, s minden vagyonukat, amijük volt, és mindazokat, akikre Háránban szert tettek, és kivonultak, hogy Kánaán földjére menjenek. Aztán Ábrám végigvonult az országon, egészen Szichem vidékéig, a magaslati tölgyesig. Azon a földön akkoriban kánaániak laktak. Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „A te ivadékodnak adom majd ezt a földet.” Erre Ábrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.

Péld 14,15-26

Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos viszont bűnbánatra irányítja lépteit. A bölcs fél és kerüli a rosszat, a balga pedig elbizakodottan törvényszegők közé vegyül. A hirtelen haragú meggondolatlanul cselekszik, a bölcs férfi viszont sok mindent eltűr. Az együgyűeknek balgaság az osztályrészük, az ügyesebbek pedig megragadják a megismerést. Meghajolnak majd a rosszak a jók előtt, és az istentelenek tiszteletben tartják majd az igazak ajtaját. A szegényt még barátja is megveti, a gazdagokkal ellenben sokan barátkoznak. Aki a nyomorultakat megveti, vétkezik, de boldog az, aki a szegényeken megkönyörül. Az igazságtalanságban tévelygők csak gonoszságot forralnak magukban, a jók pedig irgalmat és igazságot. Akiknek csak gonoszságon jár az eszük, azok nem számíthatnak irgalomra és hűségre. Könyörület és hűség csak azokat illeti meg, akik jót cselekszenek. Minden fáradságnak bőségesen megvan az eredménye, az élveteg és érzéketlen viszont ínségre jut. Bölcs embereknek bőség a koronájuk, a balgák viszont bolondságokkal foglalkoznak. A megbízható tanú megmenti a lelket sokféle bajból, a csalárd pedig csak hazugságot kohol. Az erős az Úr félelmébe veti bizalmát, s ezzel hagy békés támaszt gyermekeinek is.

Ifjabb Hilárion szentéletű atya

A trigliai Pelekiti (Vésett) monostor elöljárója volt a VIII. század végén. Aszketikus élete során Isten látnoki és csodatévő erővel áldotta meg. Az ikonrombolás idején, 754 nagycsütörtökén császári hadak támadtak a pelekiti monostorra, s a szerzeteseket részbe lemészárolták, részben elhurcolták. Egyes adatok szerint ekkor halt ő is vértanúhalált az igaz hitért.

Szent István szentéletű atya

A konstantinápolyi Triglia monostor igumenje volt (a IX. század elején). V. Örmény Leo ikonklaszta császár idején szenvedett el különféle kínzásokat, bebörtönzést és száműzetést a szent ikonok tisztelete miatt. Száműzetésében a nélkülözésekbe belehalt.