Zsid 6,13-20

Testvéreim! Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött: Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak. Így, miután türelemmel kitartott, az ígéret beteljesült. Az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és köztük minden vitás ügynek véget vet és mindent megerősít az eskü. Ezért amikor Isten még nyilvánvalóbban meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel kötelezte magát, hogy e két változhatatlan tény által – amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjék – erős bátorítást kapjunk mi, akik hozzá menekültünk, hogy belekapaszkodjunk a nekünk adott reménybe. Ez a remény lelkünknek mintegy biztos és erős horgonya, amely behatol a szentély függönye mögé, ahová elsőként ment be értünk Jézus, aki főpap lett Melkizedek rendje szerint örökre.

Mk 9,17-31

Abban az időben valaki odajött a tömegből Jézushoz, térdre borult előtte, és így szólt: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait, és elsorvad. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Ő így válaszolt: „Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!” Odavitték. Mihelyt a néma lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte a fiút, úgyhogy az a földre zuhant, és habzó szájjal fetrengett. Jézus megkérdezte apját: „Mióta szenved a bajban?” Az pedig így szólt: „Kicsi kora óta. Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csak hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts minket és könyörülj rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.” A fiú apja nyomban könnyek között felkiáltott: „Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé belé!” Az felordított, és heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna, és sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus azonban kezénél fogva fölemelte, és az fölkelt. Amikor bement a házba, külön megkérdezték őt tanítványai: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő pedig így felelt: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt által.”
Onnan elindulva áthaladtak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, ugyanis tanítványait oktatta. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután, hogy megölik, harmadnapra feltámad.

Klimakosz (Létrás) Szent János szentéletű atya

A Sínai-hegyen lévő monostor elöljárója volt. Ő volt a „Létra” című aszketikus mű szerzője. Valószínűleg még II. Jusztinianosz császár idején (565-578), egészen fiatalon lépett be a Sínai monostorba, majd négy évtizeden át annak környékén remetéskedve tanulmányozta a Szentírást, az egyházatyákat és az aszketikus írókat. Magas öregkorig megőrizte testi és lelki erejét. Két évet egy Alexandria mellett lévő monostorban töltött, amelynek életrendjét egészen részletesen írta meg a Létra 4. fejezetében. Élete utolsó nagy korszaka az volt, amelyet a Sínai-hegyi monostor elöljárójaként töltött el. Különösen is fényesen ünnepli őt a bizánci egyház a Nagyböjt 4. vasárnapján. „Klimax” vagy „Létra” című művét pedig - amelyben az erényekben való gyarapodást mint lépcsőfokokon való fölemelkedést tárgyalja - egész nagyböjt folyamán mindenkinek olvasásra ajánlja. Bizonyos föltevések szerint hivatalát öccsének átadva és remeteségbe visszavonulva 615 körül fejezte be földi életét.