A Nagyböjt kezdete
Gerazimosz rem.
◀︎ 
 március 4. 
 ▶︎
Ter 1,1-13

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld azonban még formátlan és rendezetlen volt, és sötétség borította a mélységet, s Isten Lelke lebegett a víz fölött. Isten pedig szólt: „Legyen világosság!", és világos lett. S látta Isten, hogy a világosság jó. El is választotta Isten a világosságot a sötétségtől: és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. És este lett, meg reggel lett: ez egy nap. Aztán így szólt Isten: „Legyen boltozat a víz közepén, s ez válassza el egymástól a vizeket!” Úgy is lett. Megalkotta Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat fölötti vizet a boltozat alatti víztől. Isten a boltozatot égnek nevezte el. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a második nap. Aztán így szólt Isten „Gyűljön össze az ég alatt lévő víz egy gyűjtőhelyre, s tűnjék elő a szárazföld! Úgy is lett. Összegyűlt az ég alatti víz a vízgyűjtőkbe, és látható lett a szárazföld. Isten a szárazat földnek nevezte, az egybegyűlt víztömeget pedig elnevezte tengernek. S látta Isten, hogy jó. Majd így szólt Isten: „Hajtson a föld zöldellő füvet, mely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. Úgy is lett. A föld zöldellő füvet hajtott, amely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a harmadik nap.

Péld 1,1-20

Salamonnak, Dávid fiának mondásai, amelyeket Izrael királyaként mondott a bölcsesség és fegyelem megtanítására, hogy megértsük az okos beszédet, s hogy a szavakból eljussunk a valódi igazságosság megértésére és a helyes ítélet alkotására; hogy az ártatlan ember eljusson a hozzáértésre az ifjú gyermek, pedig a megértésre és elgondolkodásra. Ha ezt a bölcs meghallgatja, még bölcsebb lesz, az értelmes ember pedig útmutatást nyer behatol a példabeszéd és a rejtélyes mondás értelmébe, megértve a bölcsek igéit és rejtélyes mondásait. A bölcsesség kezdete az Úr félelme: helyes megértésre jutnak mindazok, akik eszerint cselekszenek. A megértés kezdete az istenfélelem, de a balgák megvetik a bölcsességet és az intést. Hallgass, fiam, atyád intelmére, és ne vedd semmibe anyád tanácsait, mert díszes koszorú ez a fejedre, s aranylánc a nyakad köré. Fiam, el ne csábítsanak gonosz emberek! Ne engedj nekik, ha azt mondják: „Gyere velünk, légy cinkosunk a vérontásban, ássunk gonoszul csapdát a földbe az igaz embernek! Nyeljük el őt élve, mint az alvilág, és töröljük el még emlékét is a földről; szerezzük meg így mindenféle drága kincsét, s töltsük meg házunkat a zsákmánnyal! Velünk lehetsz majd a sorsvetéskor, közös erszényünk lesz, és mindannyiunknak egy lesz majd a tarsolya!" Fiam, ne járj velük egy úton, tartsd távol lábadat ösvényüktől, hiszen lábuk gonoszságra siet és vérontásra igyekszik! Nem véletlenül szoktak ugyanis a madaraknak hálót vetni; akik pedig mások vérontásában részesek, csak maguknak vetnek tőrt. A gonosz emberek aztán gonoszul vesznek el. Így végzi útját mindaz, aki gonoszságot művel: istentelenségével saját lelke kárát vallja. A bölcsességnek az útelágazásoknál dicshimnuszt zengenek, és a tereken bátran lép föl.

Jordán-parti Gerászimosz szentéletű atya

Lükiából származott, s gyermekkorától egy szerzetesközösségben nevelkedett. Amikor felnőtt, magányba vonult vissza - először szülőföldjén, majd a Szentföldön, 451 körül. 455-ben Jerikó és a Holt tenger között lavrát alapított (központjában egy kinovion-nal), amelyben szigorú életrendet szabott meg: a szerzetesek hét közben kosarat fontak és csak némi száraz ételt ehettek. A hagyomány szerint Gerászimosz a nagyböjt alatt csakis a szent Eukharisztiával táplálkozott. Egy alkalommal a júdeai pusztában oroszlánnal találkozott, amelynek lábába tövis került, ő pedig kihúzta azt onnan. Eleinte szembefordult a Khalkedoni Egyetemes Zsinat döntéseivel, de aztán végül Szent Euthümiosz hatására csatlakozott a zsinat dogmáit elfogadókhoz. 475. március 5-én halt meg.