Nagyböjt 2. vasárnapja – Palamasz Gergely fp.
Teofilaktosz hv.
◀︎ 
 március 8. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. április 6-12.
Zsid 1,10-2,3

»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, megváltoztatod őket, mint a ruhát, s elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«. Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: »Ülj az én jobbomra, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«? Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget? Ezért hát méginkább meg kell tartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra.

Mk 2,1-12

Abban az időben Jézus betért Kafarnaumba. Mikor meghallották, hogy a házban van, hirtelen annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Ő pedig hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és nyílást készítve engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid megbocsáttattak.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Vajon ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten?” Jézus pedig lelkével rögtön észrevette, hogy így gondolkodnak. Azt kérdezte: „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: »Bűneid megbocsáttattak«, vagy azt mondani: »Kelj föl, fogd az ágyadat és járj?« Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az tüstént fölkelt, fogta az ágyát, és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent és mondták: „Ilyet még sohasem láttunk.”

Szent Theofilaktosz hitvalló főpap

Nikomédiai metropolita volt (845 körül). Szent Tarasziosz szolgálatában állt, amikor az még csak császári titkár volt. Amikor Tarasziosz konstantinápolyi pátriárka lett, monostort építtetett Hieronban, a Fekete tenger bejárati szorosánál, s ott vette Theofilaktosz és Mihály szerzetesek fogadalmát. Később aztán püspökké szentelte őket, Theofilaktoszt Nikomédiába, Mihályt pedig Szünadeszbe helyezve. Az ikonromboló harc során Theofilaktoszt száműzték (Sztrobiloszba) 815-ben. Életét ott fejezte be az ikonrombolás vége felé (840-ben halt meg). Később Szent Metód vitette vissza holttestét Nikomédiába 845-ben.