Ménász, Viktor és Vince vtk., Sztefánisz vtnő, Tivadar hv.
◀︎ 
 november 11. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
1Tessz 2,14-20

Atyámfiai! Ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól, akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, s megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét, s Isten haragja utol is érte őket mindvégig. Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért annál jobban igyekeztünk nagy vágyódásunkban, hogy színről színre lássunk titeket. El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott. Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nemde ti, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, amikor eljön. Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Lk 11,23-26

Így szólt az Úr: „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, és nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja: »Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.« Amikor odaér, kisöpörve és feldíszítve találja. Erre elmegy, és hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz, mint előbb volt.”

Szent Ménász

Emlékét teljesebben ünnepeljük december 10-én. Egyiptomból származott. Fiatal korában a hadseregben szolgált. Amikor Diocletianus és Maximianus császárok üldözést indítottak a keresztények ellen, kilépett a hadseregből. A pusztába távozott és vadállatok között élt böjtölve és imádkozva, Egy pogány ünnepen megjelent a frigiai Kothuánban. A városparancsnok elfogatta, és börtönbe záratta. Másnap megkínoztatta, mivel nem akarta keresztény hitét megtagadni. Végül kard által nyerte el a vértanúságot a III. század végén.


Szent Viktor

Katonaként élt, hitét bátran megvallotta mindenki előtt. Amikor Antonius császár (l38-161) idejében a keresztényeket üldözni kezdték, Viktort is elfogták. Hiába volt a rábeszélés, hitétől nem tántorodott el. Sokféle módon kínozták, próbálták megmérgezni, de sértetlen maradt. Tüzes kemencébe is dobták, forró olajba is vetették. Mivel mindezekben is sértetlen maradt, végül is karddal fejezték le, Egyiptomban.


Szent Sztefanisz

Az egyik katona felesége volt, látta Viktor vértanúságát. Látomása támadt, melyben két korona jelent meg, az egyik Viktor fejére szállt, a másik az ő fejére. Ezért bátran megvallotta ő is keresztény hitét. Úgy halt vértanúhalált, hogy két pálmafa közé kötötték, és testét darabokra szabdalták.


Szent Vince

Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.


Szentéletű Sztudita Tivadar hitvalló atya

Konstantinápolyban született 759-ben. Huszonkét évesen belépett a bithyniai Szakkudion monostorba, ahol anyai nagybátyjának, Platónnak az irányítása alá került, és Tarasziosz pátriárka szentelte pappá.. 794-ben a közösség tagjai Tivadart választották meg főnöküknek. Ő folytatta a már nagybátyja által elkezdett megújulási mozgalmat, és a monostor életét igyekezett Szent Bazil alapelvei szerint helyreállítani. A következő évben súlyos botrányt okozott VI. Konstantin császár, aki házasságát felbontva udvarhölgyét vette el. Mivel ez ellen Platón és Tivadar a közösség többi tagjával együtt tiltakoztak, ezért egy időre testvéreikkel együtt 797-ben Thesszalonikibe száműzték őket, majd Irén császárnő visszahívta. Ezután 799-ben a Sztudion monostorban telepedett le, ezért nevezték később már Tivadart is „sztuditának”, vagyis „a Sztudion monostor tagjának”. Mivel még több ízben is bírálni merte a császárok züllött erkölcsi életét és az ikontisztelet elleni heves támadásait, ezért sokszor száműzték. Továbbra is hirdette, hogy az ikonok elmélyítik az ábrázolt személlyel való kapcsolatot. Tanítása szerint különösen is jelentős Jézus Krisztus ábrázolása, aki a Szentírás szerint is "a láthatatlan Isten képmásaként" jelent meg. Emellett a házasság teológiájának egyik legkiemelkedőbb értelmezője és sok liturgikus ének szerzője. Örmény Leó császár aztán az ikonok védelme miatt végleg száműzte a hitvalló szerzetest. Így halt meg 826-ban; holttestét 844-ben a Sztudion monostorba vitték.