Ef 2,14-22

Testvérek! Krisztus a mi békénk: a megosztottságot egységgé változtatta. Testében rombolta le a válaszfalat, az ellenségeskedést. A Törvényt parancsolataival és előírásaival együtt érvénytelenné tette, hogy a kettőt önmagában egy új emberré teremtse, és békét szerezzen; hogy egy testben engesztelje ki mindkettőt Istennel, a kereszt által megölte az ellenségeskedést.
Eljött, és békét hirdetett nektek, akik távol vagytok, és békét azoknak, akik közel vannak. Általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem szentek polgártársai és Isten háza népe. Mert az apostolok és a próféták alapjára épültetek, a szegletkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és az Úrban szent templommá növekszik; és akiben Isten hajlékává épültök ti is a Lélek által.

Zsid 4,14-5,10

Testvéreim! Mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. Járuljunk tehát bátor bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!
Minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Képes arra, hogy megértéssel legyen a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, hiszen ő maga is erőtlenséggel teli. Ennek okán nemcsak a népért, hanem önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. Senki sem szerezheti meg önmagának ezt a méltóságot, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.
Ugyanúgy Krisztus sem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Te a fiam vagy, ma nemzettelek téged. Ahogy másutt is mondja: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint. Ő testi élete napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma volt arra, hogy megszabadítsa őt a halálból, és istenfélelméért meghallgatásra talált. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. Mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

Lk 8,41-56

Abban az időben odament Jézushoz egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lábához borulva kérte őt, jöjjön a házába, mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklott. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta őt. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Azonnal megállt a vérfolyása. Jézus így szólt: „Ki érintett meg engem?” Amikor pedig mindnyájan tagadták, Péter és akik vele voltak, így szóltak: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös téged, és azt mondod: »Ki érintett meg engem?«” Jézus azonban ezt mondta: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.” Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve előlépett, a lába elé borult, és az egész nép előtt bevallotta, hogy miért érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg azonnal. Ő erre ezt mondta neki: „Bízzál, leányom, a hited meggyógyított téged. Menj békével!” Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és ezt mondta neki: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd a Mestert!” Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül!” Amikor a házhoz érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak és Jakabnak, meg a lány apjának és anyjának. Mindenki sírt, és gyászolta a leányt. Ő pedig ezt mondta: „Ne sírjatok! Nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették őt, mert tudták, hogy meghalt. De ő, miután kiűzött mindenkit, megfogta a kezét, és felkiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülei ámulatba estek. Ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Szent Jozafát fölszentelt vértanú

A volhiniai Vladimirszkban született 1580-ban. Fiatalon lépett a Szent Bazil rendbe, és az evangéliumi tökéletességre törekedett. Télen mezítláb járt, húst soha nem evett. Még ifjan főnöke lett a bitenii monostornak, nemsokára vilnai archimandrita, 1619-ben pedig polocki érsek lett. Fáradhatatlanul igyekezett a pravoszlávokat a katolikus egyház közösségébe visszavezetni, és a szegényeket gyámolította. Katolikus hithűségével és térítői buzgalmával sok ellenséget szerzett, így, mikor 1623-ban Vityebszkbe látogatott, megölték, és testét a folyóba dobták. Amikor onnan kiemelték, az egész test csodálatos fényben tündöklött. Sírjánál olyan sok csoda történt, hogy VIII: Orbán pápa már 1642-ben boldoggá nyilvánította, IX. Pius pedig 1867-ben szentté avatta.

Alamizsnás János, Alexandria érseke

Ciprus szigetéről származó keresztény, aki feleségének és gyermekeinek korai halála után az erények gyakorlásában tökéletesedve 609-ben Alexandria ortodox pátriárkája lett. Bőkezűsége és nagy jósága miatt nevezték el „Alamizsnás”-nak. 619-ben halt meg.

Szentéletű Nílus atya

A IV. században Konstantinápoly kormányzója volt, aztán feleségével egyetértésben úgy döntött, hogy monostorba vonul vissza. A Sínai hegyen lett remete fiával, Theodulosszal együtt. Ránk maradt az általa megirt „Sínai szerzetesek szenvedéstörténete”. Egyes források szerint később Aranyszájú Szt. János tanítványa és egy ankyrai (a mai Ankara) monostor apátja lett. Nagy életszentségben és békében adta vissza lelkét 430 körül az Úrnak.