2Tessz 2,13-3,5

Testvéreim! Mi mindenkor hálával tartozunk Istennek értetek, akiket szeret az Úr, mert titeket Isten kezdettől fogva kiválasztott az üdvösségre a Lélektől való megszentelés és az igazságba vetett hit által. Erre hívott meg titeket evangéliumunk által, hogy így részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében. Ezért, testvérek, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket akár szóban, akár levélben tőlünk tanultatok! Maga a mi Urunk, Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk – aki szeretett minket, és kegyelemből örök vigasztalást és jó reményt adott nekünk – bátorítsa szíveteket, és erősítse meg minden jó tettben és jó szóban! Végül, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr szava, és úgy magasztalják, ahogy nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől! A hit ugyanis nem mindenkié. De hűséges az Úr, aki majd megerősít titeket, és megőriz a Gonosztól. Bizalommal vagyunk irántatok az Úrban, hogy azt teszitek, amit elrendelünk, és hogy a jövőben is meg fogjátok tenni. Az Úr irányítsa szíveteket Isten szeretetéhez és Krisztus állhatatosságához!

Zsid 4,14-5,10

Testvéreim! Mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz! Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt. Járuljunk tehát bátor bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk! Minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Képes arra, hogy megértéssel legyen a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, hiszen ő maga is erőtlenséggel teli. Ennek okán nemcsak a népért, hanem önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. Senki sem szerezheti meg önmagának ezt a méltóságot, csak az, akit Isten meghív, mint Áront. Ugyanúgy Krisztus sem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Te a fiam vagy, ma nemzettelek téged. Ahogy másutt is mondja: Te pap vagy örökre, Melkizedek rendje szerint. Ő testi élete napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma volt arra, hogy megszabadítsa őt a halálból, és istenfélelméért meghallgatásra talált. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. Mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint.

Lk 13,1-9

Abban az időben Jézushoz jöttek néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Feleletül Jézus ezt kérdezte tőlük: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloéban, és megölte őket, vajon azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy embernek volt egy fügefa a szőlejében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt vincellérjéhez: »Íme, három esztendeje ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt hiába a földet?« Ő azonban feleletül ezt mondta neki: »Uram, hagyd még az idén, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt terem. Hogyha mégsem, akkor majd jövőre vágd ki azt!«”

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Szent Jozafát fölszentelt vértanú

A volhiniai Vladimirszkban született 1580-ban. Fiatalon lépett a Szent Bazil rendbe, és az evangéliumi tökéletességre törekedett. Télen mezítláb járt, húst soha nem evett. Még ifjan főnöke lett a bitenii monostornak, nemsokára vilnai archimandrita, 1619-ben pedig polocki érsek lett. Fáradhatatlanul igyekezett a pravoszlávokat a katolikus egyház közösségébe visszavezetni, és a szegényeket gyámolította. Katolikus hithűségével és térítői buzgalmával sok ellenséget szerzett, így, mikor 1623-ban Vityebszkbe látogatott, megölték, és testét a folyóba dobták. Amikor onnan kiemelték, az egész test csodálatos fényben tündöklött. Sírjánál olyan sok csoda történt, hogy VIII: Orbán pápa már 1642-ben boldoggá nyilvánította, IX. Pius pedig 1867-ben szentté avatta.

Alamizsnás János, Alexandria érseke

Ciprus szigetéről származó keresztény, aki feleségének és gyermekeinek korai halála után az erények gyakorlásában tökéletesedve 609-ben Alexandria ortodox pátriárkája lett. Bőkezűsége és nagy jósága miatt nevezték el „Alamizsnás”-nak. 619-ben halt meg.

Szentéletű Nílus atya

A IV. században Konstantinápoly kormányzója volt, aztán feleségével egyetértésben úgy döntött, hogy monostorba vonul vissza. A Sínai hegyen lett remete fiával, Theodulosszal együtt. Ránk maradt az általa megirt „Sínai szerzetesek szenvedéstörténete”. Egyes források szerint később Aranyszájú Szt. János tanítványa és egy ankyrai (a mai Ankara) monostor apátja lett. Nagy életszentségben és békében adta vissza lelkét 430 körül az Úrnak.