1Tim 5,1-10

Fiam, Timóteus! Az idősebb férfit ne korhold, hanem bátorítsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet; az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat, teljes tisztasággal! Az özvegyasszonyokat, akik valóban azok, tiszteld! Ha azonban egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét kell megbecsülni, és hálájukat róják le szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt. A valóban özvegy és magára maradt asszony reménye Istenben van, és állhatatos a könyörgésben és az imában éjjel-nappal. A kicsapongó viszont már életében halott. Mindezekről rendelkezz, hogy az özvegyek feddhetetlenül éljenek! Ha pedig valaki nem gondoskodik övéiről és főként háza népéről, az a hitet tagadja meg, és rosszabb a hitetlennél. Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki legalább hatvanéves, aki egy férfi felesége volt, és aki mellett jó tettei tanúskodnak: gyermekeket nevelt, vendégszerető volt, megmosta a szentek lábát, segített a nyomorultakon, egyszóval mindenféle jó tettre kész volt.

Lk 17,20-25

Abban az időben a farizeusok megkérdezték Jézustól, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: »Íme, itt van« vagy »Íme, ott van«. Mert az Isten országa bennetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: »Íme, itt van« vagy »Íme, ott van«, ne menjetek el, és ne is fussatok oda! Mert, ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie e nemzedéktől.”

Szent Platón és Romanosz vértanúk

Szent Platon vértanú a galáciai Ankirából származott, keresztény szülőktől, Szent Antioch vértanúnak volt a testvére. Fiatal kora ellenére érett elméjű volt. A keresztény hitet terjesztette embertársai között. Ezért Agrippin helytartó elé vitték, aki Zeusz isten templomában hallgatta ki. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, megparancsolta 12 katonának, hogy váltakozva kínozzák. A katonák hamarabb fáradtak ki az ütlegelésben, mint a vértanú a türelemben. Utána három órán keresztül tüzes ágyon szenvedett. Bátran tűrte a lángokat, a babiloni 3 ifjú példájára. Ezután testét éles vasakkal szaggatták, végül 306-ban lefejezték.

Szent Román Palesztinából származott, és a cezareai egyház diakónusa volt. A keresztényüldözés idején Antiochiában élt. Ott hirdette a hitet és bátorította az üldözötteket. Amikor Aszklepiád helytartó le akarta a keresztény templomot rombolni, Román ellenállásra buzdította a keresztényeket. Egy pogány ünnepen nagy tömeg vonult a bálványtemplomhoz, ott volt Aszklepiád is. Román a tömegbe vegyülve nagy hangon szólt a bálványok ellen. Ezért a helytartó elfogatta, megverette, egyéb módon kínoztatta. Román a kínzások között sem szűnt meg Krisztust megvallani. Kínzásai között meglátott egy keresztény gyermeket, Barult. Azt mondta róla, hogy okosabb mint a kínzója, mert ő az igaz Istent ismeri. Románnak ezért kivágták a nyelvét, és felakasztották 303-ban. Ezután az ifjút kérdezték hite felől. Bátran megvallotta hitét, és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Olyan bátran és okosan beszélt a továbbiakban, hogy csodálkoztak rajta. Erősen megvesszőzték, kínjai között vizet kért. A tömegben levő anyja bátorította a kitartásra a vértanúi koronáért. A gyermek türelmesen viselte további kínjait, végül a helytartó fejét vétette (303-ban).