Platón és Romanosz vtk.
◀︎ 
 november 18. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. november 30-december 6.
2Tessz 2,1-12

Atyámfiai! Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a nála való összegyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek, ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket sem valami lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell eljönnie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül és fölé emeli magát mindannak, amit Istennek avagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, úgyannyira, hogy Isten templomába ül és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna. Nem emlékeztek rá, hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam ezt nektek? És azt is tudjátok, mi tartóztatja most, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében. A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik, csakhogy azt, aki most még feltartóztatja, előbb el kell távolítani az útból. Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének fényességével. Annak az érkezését pedig - a sátán hatalmából - mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri, és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, és ítélet alá essenek mindnnyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba.

Lk 12,48b-59

Így szólt az Úr: „Attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni. Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mi mást akarnék, mint hogy már lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, amípg be nem teljesedik. Talán azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: Nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa fiával és a fiú az apjával, az anya lányával és a lány az anyjával, az anyós menyével és a meny az anyósával.” Aztán a tömeghez is szólt: „Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: »Esni fog«, és úgy is lesz. Amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: »Hőség lesz«, és úgy is lesz. Képmutatók! Az ég és a föld jeleit fel tudjátok ismerni. Hát ezt az időt miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazságos? Amikor ellenfeleddel feljebbvalóhoz mész, útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíróhoz hurcoljon, és a bíró átadjon a foglárnak, a foglár pedig tömlöcbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan addig, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.”

Szent Platón és Romanosz vértanúk

Szent Platon vértanú a galáciai Ankirából származott, keresztény szülőktől, Szent Antioch vértanúnak volt a testvére. Fiatal kora ellenére érett elméjű volt. A keresztény hitet terjesztette embertársai között. Ezért Agrippin helytartó elé vitték, aki Zeusz isten templomában hallgatta ki. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, megparancsolta 12 katonának, hogy váltakozva kínozzák. A katonák hamarabb fáradtak ki az ütlegelésben, mint a vértanú a türelemben. Utána három órán keresztül tüzes ágyon szenvedett. Bátran tűrte a lángokat, a babiloni 3 ifjú példájára. Ezután testét éles vasakkal szaggatták, végül 306-ban lefejezték.

Szent Román Palesztinából származott, és a cezareai egyház diakónusa volt. A keresztényüldözés idején Antiochiában élt. Ott hirdette a hitet és bátorította az üldözötteket. Amikor Aszklepiád helytartó le akarta a keresztény templomot rombolni, Román ellenállásra buzdította a keresztényeket. Egy pogány ünnepen nagy tömeg vonult a bálványtemplomhoz, ott volt Aszklepiád is. Román a tömegbe vegyülve nagy hangon szólt a bálványok ellen. Ezért a helytartó elfogatta, megverette, egyéb módon kínoztatta. Román a kínzások között sem szűnt meg Krisztust megvallani. Kínzásai között meglátott egy keresztény gyermeket, Barult. Azt mondta róla, hogy okosabb mint a kínzója, mert ő az igaz Istent ismeri. Románnak ezért kivágták a nyelvét, és felakasztották 303-ban. Ezután az ifjút kérdezték hite felől. Bátran megvallotta hitét, és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Olyan bátran és okosan beszélt a továbbiakban, hogy csodálkoztak rajta. Erősen megvesszőzték, kínjai között vizet kért. A tömegben levő anyja bátorította a kitartásra a vértanúi koronáért. A gyermek türelmesen viselte további kínjait, végül a helytartó fejét vétette (303-ban).