1Tim 3,1-13

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó, amit mondok: ha valaki arra törekszik, hogy a közösség elöljárója legyen, nemes munkát kíván. Szükséges tehát, hogy az elöljáró feddhetetlen legyen, feleségéhez hűséges, megfontolt, józan, tiszteletreméltó, vendégszerető és a tanításban jártas. Ne legyen részeges, sem kötekedő, hanem szelíd, kerülje a viszálykodást, és ne legyen pénzsóvár! Olyan valaki, aki jól tudja vezetni a saját háza népét, és gyermekeit engedelmességre neveli teljes komolyságban. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan viseli majd gondját Isten egyházának? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodjék, s az ördöggel azonos ítélet alá essék! Szükség van arra is, hogy a kívülállók körében jó hírben álljon, nehogy kivetnivalót találjanak benne, mert ez az ördög csapdája.
Ugyanígy olyanok legyenek diakónusok, akiket tisztelet övez, akik nem kétszínűek, nem borisszák vagy haszonlesők, hanem akik tiszta lelkiismerettel őrzik a hit titkát. De őket is meg kell előbb vizsgálni, és csak akkor gyakorolják szolgálatukat, ha feddhetetlenek. Hasonlóképpen az asszonyok is legyenek tiszteletreméltók! Ne legyenek rágalmazók, hanem megfontoltak és mindenben megbízhatók! A diakónusok legyenek hűségesek feleségükhöz! Gyermekeiket és házuk népét jól vezessék! Mert akik jól teljesítik szolgálatukat, azok szép megbecsülésre tesznek szert, és nagy magabiztosságra a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésében.

Lk 16,1-9

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta, és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!« Az intéző ezt mondta magában: »Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, amikor elcsap az intézőségből.« Aztán egyenként magához hívta urának minden adósát, és ezt mondta az elsőnek: »Mennyivel tartozol uramnak?« Ő pedig ezt mondta: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« Aztán ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Ő pedig azt mondta: »Száz véka búzával.« Ekkor azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!« Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan járt el. Mert e világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammon által, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!”

Szent Amfilokhiosz püspök

A kappadókiai Cezareában született. Kortársa és barátja volt Nagy Szent Bazilnak és Hittudós Szent Gergelynek. Szüleitől jó keresztény nevelést kapott. Amfilok először szónok és ügyvéd volt. Mivel fiatal korától megszerette Istent, Hittudós Szent Gergely tanácsára a pusztába ment, hogy ott egyedül Istennek szolgáljon. Imádsággal, a Szentírás olvasásával és böjttel mentek el napjai. Sok időt töltött ebben az állapotban. Látomásban egy angyal háromszor is hívta őt az elhunyt ikoniumi püspök helyére, de Amfilok vonakodott. Ezután püspökök keresték fel, Ikoniumba vitték és a város főpapjává tették. Új hivatásában sokat küzdött az ariánus eretnekség legyőzésében, az igaz hit megerősítésében. 381-ben részt vett a második egyetemes zsinaton. Sok küzdelem után, amelyet az Egyház javára tett, 394-ben hunyt el békében.

Szent Gergely akragantói püspök

Szicíliában született, jámbor, gazdag szülőktől, akik sokat segítettek másokon. Nyolcéves korában a tanulmányokra adták. 12 éves korában az akragantói püspök felvette az egyházi rend tagjai közé. Később Jeruzsálemben felkereste a szent helyeket. Talált egy kolostort, ott töltötte a nagyböjtöt és a húsvétot. Utána visszatért Rómába. Részt vett az V. egyetemes zsinaton és az igazhitűség nagy védelmezője lett. Mauritius császár uralkodása idején a szicíliai Akragantó püspöke lett. Egy hamis vád alapján a pápa börtönbe vetette. Két év múlva ártatlansága csodásan bebizonyosodott és újra visszatérhetett lelki nyája közé. Szent életet élve, Istentől olyan adományok bőségét kapta, hogy csak kezének érintésével minden betegséget meggyógyított. A VI. század végén, vagy a VII. elején fejezte be életét.