Jakab nvt.
◀︎ 
 november 27. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Ef 4,1-7

Atyámfiai! Kérlek titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, melyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékével. Egy a test és egy a Lélek, amiképp hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta.

Lk 10,25-37

Abban az időben egy törvénytudó jött Jézushoz, hogy próbára tegye és így szólt: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt kérdezte tőle: „Mit ír elő a törvény? Hogyan olvasod?” Ő pedig feleletül ezt mondta: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint önmagadat.” Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz!” Ám az igazolni akarta magát, ezért ezt mondta Jézusnak: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor átvette a szót, és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és elmentek. Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton. Meglátta, de továbbment. Ugyanígy egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és meglátta őt, továbbment. Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta őt, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, aztán föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és ezt mondta: »Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.« Mit gondolsz, e három közül ki lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Erre az így szólt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele”. Erre Jézus ezt mondta neki: „Menj, te is tégy hasonlóképpen.”

Perzsa Jakab fölszentelt vértanú

Szent Jakab a perzsa Jasdagerd király udvarában élve az V. század elején egy ideig politikai megfontolásból eltávolodott az egyháztól, de aztán bűnbánatot tartva nyíltan megvallotta Krisztusba vetett hitét. Ezért 421-ben halálra ítélték, (s darabokra vágták, így kapta a „földarabolt” melléknevet).