Paramonosz vt. és 370 vt. tsa., Filumenosz vt.
◀︎ 
 november 29. 
 ▶︎
2Tim 2,20-26

Fiam Timóteus! De hát a nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából s agyagból valók is, és pedig az előbbiek tisztességes, az utóbbiak meg közönséges dolgokra. Aki magát az utóbbiaktól tisztán tartja, az tisztességes célra való, szent, az Úr számára hasznos, minden jó dologra alkalmas edény lesz. Kerüld az ifjúkor vágyait! Igazságra, hitre, reményre, szeretetre, és békességre törekedj azokkal, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat. Az oktalan és zabolátlan szőrszálhasogatásokat kerüld, tudva, hogy veszekedéseket szülnek. Márpedig az Úr szolgájának nem veszekednie kell, hanem mindenkihez jóságosnak, tanításra alkalmasnak, s béketűrőnek lennie. Azokat pedig, akik elleneszegülnek az igazságnak, szelídséggel meg kell feddenie, hátha egyszer töredelmet ad nekik is az Isten az igazság megismerésére, s magukhoz térnek az ördög kelepcéjéből, aki őket fogva tartja a maga kedvére.

Lk 19,37-44

Azon időben Jézus már közel járt az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: „Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” „Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. „Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Szent Paramonosz és Filumenosz vértanúk

Paramonosz 375 társával együtt Decius császár keresztényüldözése alatt halt meg 250 körül. Szent Filumenosz lükaoniai származású volt, s Ankürában (a mai Ankarában) kegyetlenül megkínozták, majd pedig lefejezték Aurelianus császár alatt (270-275 között).