Ef 2,4-10

Testvéreim! Az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretetéért, amellyel szeretett minket, akik holtak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből üdvözültetek! –, és vele együtt feltámasztott, és a mennyekbe ültetett Krisztus Jézusban, hogy az eljövendő korszakokban megmutassa kegyelmének túláradó gazdagságát irántunk való jósága révén Krisztus Jézusban. Kegyelemből üdvözültetek a hit által: nem tőletek van, hanem Isten ajándéka ez; nem cselekedetek alapján, hogy senki se dicsekedhessék. Az ő alkotása vagyunk tehát, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Lk 8,27-39

Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére jött, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett fel ruhát, sem házban nem lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Könyörgök, ne gyötörj engem!” Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis az már régóta hatalmában tartotta, láncokkal kötözték meg, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába űzte. Ekkor Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő pedig azt mondta: „Légió”, mert sok ördög szállta meg. Ezek arra kérték, ne parancsolja meg nekik, hogy a mélységbe menjenek. Volt ott egy nagy disznókonda, a hegyen legelészett. Megkérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kijöttek az emberből, és megszállták a disznókat, mire a konda lerohant a lejtőn a tóba, és belefulladt. Amikor a kondások látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akiből az ördögök kimentek: felöltözve és ép ésszel ült Jézus lábánál, és megijedtek. Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az ördögtől megszállott. Ekkor a gadarénusok földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig beszállt a bárkába és visszatért. Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, kérte, hogy vele lehessen. Jézus azonban elbocsátotta ezekkel a szavakkal: „Térj vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten!” Az be is járta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy dolgot tett vele Jézus.

Szent Galaktion és Episztémé vértanúk

A föníciai Emesaban élt egy pogány házaspár. Gyermektelenek voltak, és a feleség sokat szenvedett ezért férjétől. Egy alkalommal egy alamizsnát kérő szerzetes felvilágosította a feleséget, hogy csak akkor lesz gyermeke ha kereszténnyé lesz Az asszony nagy titokban megkeresztelkedett. Később férjét is rávette az igaz hitre. Amikor fiúgyermekük megszületett, a Galaktion nevet adták neki. A gyermek növekedvén, nagy előhaladást tett a tudományokban. Édesanyja halála után, amikor 24 éves lett, apja egy szép pogány leányt Episztémét választotta ki neki, és eljegyezte fiával. Galaktion rábeszélte feleségét, hogy ő is legyen keresztény, legyenek egy hiten. A feleség beleegyezett. Galaktion ezután azt tanácsolta, hogy éljenek ezután szűzies életet mindketten. Eloszván vagyonukat a szegényeknek, és titokban elhagyván az atyai házat, 10 napi járóföldre a Publion hegyhez érkeztek. Itt volt egy férfikolostor, nem messze tőle, pedig egy női. Mindketten kolostorba vonultak, és ott szerzetesi életet éltek. Amikor a keresztényüldözés alatt megfogták Galaktiont, Episztémé is utánament saját akaratából, hogy együtt szenvedjenek hitükért. Sokféle kínzás után mindkettőjüket lefejezték. Ez Decius császár uralkodása idején történt.