Evlampiosz és Evlampia vtk.
◀︎ 
 október 10. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. október 26-november 1.
1Kor 15,58-16,3

Atyámfiai! Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló. Ami a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy járjatok el, amint Galácia egyházainak meghagytam. A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem. Megérkezésem után azokat, akiket alkalmasnak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék.

Lk 5,17b-26

Abban az időben, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea összes falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Megpróbálták bevinni őt és letenni elé. Mivel nem találták a módját, hogyan vigyék be a tömegen keresztül, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig látván hitüket ezt mondta: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek és ezt mondták: „Ki ő, hogy így káromkodik? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem egyedül az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Mit tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb? Ezt mondani: »Bocsánatot nyertek bűneid« – vagy ezt mondani: »Kelj föl és járj?« Azért pedig, hogy meglássátok, az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani” – ezt mondta a bénának: „Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!” Ő pedig a szemük láttára rögtön fölkelt, fogta ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsőítve hazament. Mindnyájukat ámulat fogta el, dicsőítették az Istent, és félelemmel eltelve mondták: „Ma csodadolgokat láttunk.”

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.