Kol 1,24-2,1a

Testvéreim! Most örülök értetek elviselt szenvedéseimnek, és Krisztusnak a testemben megnyilvánuló gyötrelmeit bevégzem az ő testéért, az Egyházért, amelynek szolgája lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen föltárjam Isten igéjét, azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most megnyilvánult az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtukra akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok pedig az, hogy Krisztus közöttetek van, és ez az eljövendő dicsőség reménye. Mi őt hirdetjük, és minden embert nagy bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. Ezért fáradok és küzdök az ő ereje által, amely hatékonyan működik bennem. Akarom, hogy tudjátok, mennyit küzdök értetek és a laodikeiaiakért.

Lk 9,7-11

Abban az időben Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt Jézus által, és zavarban volt. Egyesek ugyanis azt mondták: „János támadt fel a halálból”, némelyek azt, hogy „Illés jelent meg”, mások pedig, hogy „A régi próféták közül támadt fel valamelyik.” Heródes ekkor azt mondta: „Jánost én fejeztettem le. Ki tehát ez, akiről én ilyeneket hallok?” És kereste a módját, hogy lássa őt. Az apostolok visszatértek, és elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Azután velük együtt elvonult külön egy puszta helyre, a Betszaida nevű városnál. Amikor a tömeg megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.