Fülöp ap., Teofán hv. fp.
◀︎ 
 október 11. 
 ▶︎
Fil 4,10-23

Atyámfiai! Fölötte megörültem az Úrban, hogy végre valahára újból annyira erőre kaptatok, hogy rólam gondoskodhattok. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá módotok. Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindenbe beletanultam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindent meg tudok tenni abban, aki nekem erőt ad. Mindazáltal jól tettétek, hogy részestársaim lettetek nyomorúságomban. Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Makedóniából útnak indultam, egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás viszonyába, egyedül csak ti. Már Tesszalonikibe is küldtetek egyszer-másszor szükségletemre. Nem mintha adományra vágynék, hanem mert a gyümölcsöt áhítom, amelyet bőségesen írnak majd a javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetsző áldozatot. Az én Istenem kielégíti majd minden szükségeteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. Istennek és a mi Atyánknak dicsőség mindörökkön-örökké. Amen. Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. A testvérek, akik velem vannak, köszöntenek titeket. A szentek mindnyájan, különösen a császár házából valók, köszöntenek titeket. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel. Amen.

Lk 7,36-50

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor az emberek aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A gabona kisarjadt, és termést hozott, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: »Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?« Az így válaszolt: »Ellenséges ember műve.« A szolgák tovább kérdezték: »Akarod-e, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?« Ő így válaszolt: »Nem, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!«”

Szent Fülöp apostol

A palesztinai Cezareából származott. Megházosodott, és 4 leánya született, akik később prófétáltak. Fülöpöt az apostolok, akárcsak Istvánt, a 7 diakónus közé választották, Szamariában hirdette az evangéliumot nagy sikerrel. Hittek beszédének, és sokakat megkeresztelt, köztük Simon varázslót is. Isten angyalának parancsára elment a Jeruzsálemből a Gáza felé vezető útra, ott találkozott az etióp főemberrel, hirdette neki is Jézust, és egy tónál megkeresztelte. Mikor visszatért Jeruzsálembe, az apostolok püspökké szenteltek, és Kisázsiába, Trallia városába küldték. Késő öregségében hunyt el. Tetteiről az Apostolok Cselekedeinek könyvében, a 6. és 8. fejezetben olvashatunk. Nem tévesztendő össze a 12 apostolhoz tartozó Fülöp apostollal.


Szentéletű Teofán, nikeai hitvalló püspök, költő

A tiszteletreméltó Teofán (778-845) a dec. 27-én ünnepelt Szt. Theodorosz testvére. A palesztínai Szt. Szabbasz monostor szerzetese és az ikontisztelet nagy támogatója volt, ami miatt sok üldözésben volt része „Megbélyegzett” melléknevét onnan kapta, hogy az ikonrombolók homlokára bélyeget égettek, amit abban a korban a gonosztevőkkel tettek. 842-ben, a képromboló Teofil császár halála után Nikea metropolitája lett, s ott hunyt el 845. október 11-én.