Kárposz és Papilász vtk.
◀︎ 
 október 13. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. október 19-25.
Fil 2,16b-23

Atyámfiai! Nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül. Sőt, ha a hitetek áldozatán és szolgálatán felül még véremet is kiontják italáldozatul, örülök és együtt örvendezek mindnyájatokkal. Hasonlóképp ti is örüljetek és velem együtt örvendezzetek. Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról. Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket. Hiszen mindenki a maga dolgával és nem Jézus Krisztuséval törődik. Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek az apjának, úgy szolgált velem az evangéliumért. Remélem tehát, hogy elküldhetem őt, mihelyt látom, miként fordulnak dolgaim.

Lk 6,37-45

Így szólt az Úr: „Ne ítélkezzetek, és akkor nem ítéltettek el. Ne ítéljetek el senkit, és akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adatik nektek: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel fognak majd adni az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd viszont nektek.” Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vak vezethet-e világtalant? Nem esnek-e mindketten gödörbe? Nem múlja felül a tanítvány mesterét: Akkor felkészült minden ember, amikor olyan lesz, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: »Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!« – holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogsz látni, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből. Mert nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. Hiszen minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz pedig szívének rossz kincséből rosszat hoz elő; hisz a száj a szív bőségéből beszél.”

Szent Karposz, Papilász, Agathodorosz és Agathoniké vértanúk

Karposz és Papilász mindketten Pergamon városában születték istenfélő szülőktől. Felnőtt korukban Karposz püspök volt a lídiai Gordoszban, Papilasz pedig a tiatíraiak diakónusa, ugyanabban a tartományban, és Tiatira városában hirdették az evangéliumot. Feljelentették őket Decius császárnál, aki helyettesét: a kegyetlen Valeriust küldte el a dolgok kivizsgálására. Nem volt képes megtagadtatni velük hitüket; Karposz így felelt arra a kérésre, hogy egyenek a bálványoknak áldozott húsból: „Keresztény vagyok, Krisztust, az Isten Fiát tisztelem, aki az utolsó időkben e világba jött a mi üdvösségünkért… de ezeknek a bálványoknak nem hozok áldozatot” Papilász is hasonlóan felelt. Ezért mindkettőjüket lovakhoz kötöztetve Szardesz városába vitette. A nehéz úton követte őket szolgájuk Szent Agathodorosz. A városban a nagy kínzások következtében Agathodorosz meghalt. Karposzt és Papilászt újra visszavitték Pergamonba, és ott tüzes kemencébe dobták. A kemencéből csodásan megszabadultak, végül kardhalálra ítélték őket. A vesztőhelyre vitték Papilász lánytestvérét Agathonikét is, akit szintén lefejeztek. Holttestüket őrizet nélkül kidobták, de a keresztények titokban eltemették őket. Ez 251 körül történt.