Kol 2,13-20

Testvéreim! Krisztus titeket, akik halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, vele együtt életre keltett megbocsátva minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely vádolt bennünket. Eltávolította azzal, hogy odaszegezte a keresztfára. Általa fegyverezte le a fejedelemségeket és a hatalmasságokat. Nyilvánosan megszégyenítette és diadalmenetben hurcolta őket. Ezért senki se ítélkezzék fölöttetek étel, ital, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Mindez csak árnyéka az eljövendő dolgoknak. A valóság Krisztusé. Ne vegye el tőletek a versenydíjat senki, aki alázatoskodásban és az angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, és saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz, aki inak és ízületek segítségével összetartja az egész testet, amely általa növekszik Isten szándéka szerinti növekedéssel. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, mintha e világ szerint élnétek?

Lk 9,18-22

Abban az időben Jézus egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak vele. Megkérdezte tőlük: „Kinek tart engem a tömeg?” Ők ezt válaszolták: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások szerint pedig a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ekkor mondta nekik: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, de harmadnapra fel kell támadnia.”

Szent Nazáriosz, Gerváziosz, Protáziosz és Kelziosz vértanúk

Milánóban lettek vértanúk, egyesek szerint Nero császár uralma alatt 64-ben, mások szerint jóval később, Diocletianus alatt 305-ben. Szent Ambrus 368-ban Szent Ágoston jelenlétében találta meg Gerváziosz és Protáziosz csontjait. Nazáriosz és Kelziosz ereklyéit pedig 395-ben. Ereklyéiket ma is Milánóban őrzik.

Hágiopoliszi „énekes” Szent Kozma atya

Damaszkuszi Szent János szülei fogadták magukhoz a Jeruzsálemből (Hágiopolisz = szent város) származó árva gyermeket: Kozmát és gyermekükkel együtt nevelték. Egy szintén Kozma nevű szerzeteshez adták mindkettőjüket nevelésre, ahol minden keresztény tudományt és bölcsességet elsajátítottak. Amikor Kozma felnőtt korba ért, Szent Száva kolostorában szerzetes lett. Mivel abban az időben üldözést kezdtek a szentképek tisztelete ellen, buzdította Szent Jánost, hogy szálljanak szembe a téves tanítással. Később Majuma püspökévé szentelték. Híres egyházi költő, számos kánont és tropáriont szerzett, tőle származnak a nagyheti utrenye kánonjai. 760-ban hunyt el.