Szent Lukianosz

Antiochia egyházának papjaként az ottani katekéta-iskola alapítója, komoly exegetikai munkálatokkal. Szamoszatai Pál püspökkel sokáig jó kapcsolata volt, de az eretnekségben nem követte. Mégis sokat kellett védekeznie püspöktársaival szemben emiatt. Nikomédiában Maximinus császár előtt megvédte a keresztény tanítást, ezután börtönbe került, s ott halálra éheztették, 312-ben. Holttestét Nikomédiából Helenopoliszba vitték, s Nagy Konstantin császár halála közeledtét érezve, Szt. Lukianosz sírja közelében vette fel a keresztséget 337-ben. Sírját eleinte inkább az ariánusok, majd a IV. század végétől az igazhitűek is tisztelték, Aranyszájú Szent János dicsőítő beszédet írt róla.