Lukiánosz vt.
◀︎ 
 október 15. 
 ▶︎
Kol 2,1-7

Atyámfiai! Akarom, hogy tudjátok meg, mekkora küzdelmem van értetek s a laodiceaiakért és mindazokért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet, hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére, akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik. Ezt azért mondom, hogy senki félre ne vezessen titeket tetszetős beszéddel. Mert ha testileg távol is vagyok, lelkileg veletek vagyok, és örülök, mikor látom köztetek a jó rendet és a Krisztusban való hiteteknek a szilárdságát. Tehát amint elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne, gyökerezzetek meg őbenne és épüljetek föléje, erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és legyen bőséges a hálaadásotok.

Lk 9,12b-18a

Abban az időben Jézushoz ment a tizenkét tanítvány, és azt mondták neki: „Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek, és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.” Ő azonban azt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni.” Ők pedig mondták: „Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk. Hacsak nem megyünk el, hogy élelmet vegyünk ennek az egész népnek.” A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!” Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta azokat, majd megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután összeszedték, amit meghagytak: tizenkét kosár kenyérmaradékot. Ezután pedig egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak vele.

Szent Lukianosz

Antiochia egyházának papjaként az ottani katekéta-iskola alapítója, komoly exegetikai munkálatokkal. Szamoszatai Pál püspökkel sokáig jó kapcsolata volt, de az eretnekségben nem követte. Mégis sokat kellett védekeznie püspöktársaival szemben emiatt. Nikomédiában Maximinus császár előtt megvédte a keresztény tanítást, ezután börtönbe került, s ott halálra éheztették, 312-ben. Holttestét Nikomédiából Helenopoliszba vitték, s Nagy Konstantin császár halála közeledtét érezve, Szt. Lukianosz sírja közelében vette fel a keresztséget 337-ben. Sírját eleinte inkább az ariánusok, majd a IV. század végétől az igazhitűek is tisztelték, Aranyszájú Szent János dicsőítő beszédet írt róla.