Longinusz vt.
◀︎ 
 október 16. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. október 26-november 1.
Fil 3,8b-19

Atyámfiai! Mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől a hit révén van. Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam; de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van, s így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, melyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban. Akik tehát tökéletesek vagyunk, mind így gondolkodjunk; ha meg valamiben másképp gondolkoztok, Isten azt is feltárja majd előttetek. Amire azonban már eljutottunk, aszerint éljünk. Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik aszerint élnek, amint példát adtunk nektek. Mert sokan élnek úgy, - sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom, - mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, figyelmük földi dolgokra irányul.

Lk 7,31-35

Így szólt az Úr: „Kihez is hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyerekekhez, akik egymásnak ezt kiabálják: »Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk nektek, de nem sírtatok.« Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és azt mondjátok: »Ördöge van.« Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: »Lám, a falánk és borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja.« A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja.”

Szent Longinusz százados

A kappadókiai Ardaleszből származott. Katona lett, és Jeruzsálemben Poncius Pilátus hatalma alatt szolgált. Nagypénteken őt is kivezényelték, hogy jelen legyen Jézus szenvedésénél és halálánál. Őrizve a megfeszített Jézust, látta mindazokat a csodákat, amiket akkor a Természetben látni lehetett: elsötétedett a Nap, földrengés keletkezett, a sziklák meghasadtak. Ennek hatására hívő lett. Egy másik hagyomány szerint ő szúrta át lándzsájával az Üdvözítő oldalát. Az onnan kiáradó vér és víz meggyógyította szembetegségét. Szintén a hagyomány szerint Jézus feltámadása után megvált katonai szolgálatától. A tradíció itt két különböző irányt vesz: az egyik szerint Cezáreába vonult vissza, de a zsidók vádaskodására a Pilátus feljelentette a császárnál, majd az általa küldött katonák karddal lefejezték. Ez lett a sorsa katonatársainak is, akik szintén Jézus keresztje mellett álltak Nagypénteken. A másik szerint, melyről már Nysszai Szt. Gergely tudósít, hazájába visszatérve, hirdette az Evangéliumot, mint Kappadókia hittérítője. E szerint a tradíció szerint is karddal fejezték le.