Ozeás pr., András vt.
◀︎ 
 október 17. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. október 19-25.
2Kor 1,8-11

Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. Ő mentett ki bennünket a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket. De ti is segítsetek: imádkozzatok értünk, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ajkáról szálljon fel hála a nevünkben.

Lk 5,27-32

Abban az időben Jézus kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Ezt mondta neki: „Kövess engem!” Erre ő otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi aztán nagy lakomát rendezett neki a házában. Nagyon sok vámos és más ember telepedett le velük az asztalhoz. Az írástudók és a farizeusok emiatt zúgolódtak és megkérdezték tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és a bűnösökkel együtt?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Szent Ozeás próféta

Az ószövetségi Szentírásban első helyen szerepel a 12 kis próféta között. Isszakár törzséből származott. Jövendölt Oziás, Joatám, Acház és Ezekiás júdeai királyok idejében, és II. Jeroboám izraeli király uralkodása alatt. A vele egy nemzetbeli zsidók botlásait és bűneit felsorolva, és prófétai karizmájával megmutatva a helyes utat, sokat jövendölt Izraelről és a pogány népekről. Jövendöléseit leírta, és ezzel például szolgált a többi prófétának is. Megjövendölte, hogy Istennek igaz ismerete elterjed az egész földön, megszűnnek az ószövetségi áldozatok Áron papságával együtt, illetve annak előképét, hogy a gyermek Jézus visszatér Egyiptomból. Hosszú élet után halt meg a Megváltó születése előtt 820 évvel.


Kriziszi Szent András szentéletű vértanú

Krétai születésű volt, és a képromboló Konstantin Kopronimosz császár uralkodása alatt élt. Eleinte remete volt Krétán, aztán, mikor tudomást szerzett a szentképek elleni üldözésről, Konstantinápolyba ment, hogy a császárt jobb belátásra bírja. A fővárosba érkezve a császárt megrótta cselekedetei miatt. A katonák megkötözve Andrást, ütlegelni kezdték, de a császár leállította, és palotájába hívatta. A szent pusztalakó bátran kifejtette a császár előtt a szentképek tiszteletének helyességét. Rávilágított, hogy, ha büntetés jár a császári szobrok megsértésért, mennyivel istenellenesebb dolog üldözni Krisztust az Ő szent képeiben. A császár megkínoztatta ezért Andrást, és börtönbe záratta, lábait levágatta, amibe bele is halt 767-ben. Tiszteletreméltó maradványait a gonosztevők arra a helyre dobták, amelynek Kriszisz a neve.