Fil 4,10-23

Atyámfiai! Fölötte megörültem az Úrban, hogy végre valahára újból annyira erőre kaptatok, hogy rólam gondoskodhattok. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá módotok. Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindenbe beletanultam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindent meg tudok tenni abban, aki nekem erőt ad. Mindazáltal jól tettétek, hogy részestársaim lettetek nyomorúságomban. Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Makedóniából útnak indultam, egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás viszonyába, egyedül csak ti. Már Tesszalonikibe is küldtetek egyszer-másszor szükségletemre. Nem mintha adományra vágynék, hanem mert a gyümölcsöt áhítom, amelyet bőségesen írnak majd a javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetsző áldozatot. Az én Istenem kielégíti majd minden szükségeteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. Istennek és a mi Atyánknak dicsőség mindörökkön-örökké. Amen. Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. A testvérek, akik velem vannak, köszöntenek titeket. A szentek mindnyájan, különösen a császár házából valók, köszöntenek titeket. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel. Amen.

Lk 7,36-50

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor az emberek aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A gabona kisarjadt, és termést hozott, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: »Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?« Az így válaszolt: »Ellenséges ember műve.« A szolgák tovább kérdezték: »Akarod-e, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?« Ő így válaszolt: »Nem, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!«”

Szent Joél próféta

Egyike a 12 kis prófétának. Petuel fia volt, Ruben törzséből származott. Nem tartozott a papi nemzetségek közé. A Megváltó születése előtt 800 évvel jövendölt. Előre megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, megjövendölte, hogy a Szentlélek leszáll minden teremtményre, és jövendölt az utolsó ítéletről is.

Szent Várusz vértanú

Várusz katona volt, és Maximián császár uralkodása alatt élt Egyiptomban. Egy ideig titokban tartotta keresztény hitét. Abban az időben Maximián császár üldözést rendelt el a keresztények ellen. Az egyiptomi keresztények is sokat szenvedtek miatta. Várusz, éjszakánként elhaladva a börtön mellett, megvesztegetve az őröket, bement a vértanúkhoz, mosta sebeiket, segítette és bátorította őket a kitartásra. Abban az időben 7 rejtőzködő keresztényt hoztak Egyiptom helytartójához. Mindnyájan a börtönbe kerültek. Várusz velük is az irgalmasság tetteit yakorolta. A börtönbe reggel belépő őrök Őt is megfogták. Sokféle kínzást kellett elszenvednie. Fára függesztették, vassal kínozták, hátáról bőrt lenyúzták. Öt órát szenvedett kínok között míg végre meghalt. Kínzói levették testét és a városon kívülre dobták ételül a vadaknak. Halála után a 7 másik keresztényt karddal fejezték le. Kleopátra, egy istenfélő özvegy Palesztinából, elvitte Várusz testét Palesztinába, és a tiszteletére épült templomban helyezte nyugalomra. Várusz vértanúsága 307-ben történt.