Joel pr., Várusz vt.
◀︎ 
 október 19. 
 ▶︎
Kol 2,20-3,3

Atyámfiai! Ha Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vesztek magatokra olyan kötelezettségeket, mintha még a világban élnétek? „Ne fogd meg! Ne ízleld! Hozzá ne nyúlj!” Hiszen mindez arra való, hogy használat közben elpusztuljon. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó. Ezek az önkényes vallási gyakorlatokkal, alázatoskodással és önsanyargatással a bölcsesség látszatát keltik, de nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak. Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami odafönn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.

Lk 9,23-27

Mondta az Úr tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki meg elveszíti az életét énértem, megmenti azt. Mert mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy magára nézve kárt vall? Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Isten országát.”

Szent Joél próféta

Egyike a 12 kis prófétának. Petuel fia volt, Ruben törzséből származott. Nem tartozott a papi nemzetségek közé. A Megváltó születése előtt 800 évvel jövendölt. Előre megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, megjövendölte, hogy a Szentlélek leszáll minden teremtményre, és jövendölt az utolsó ítéletről is.

Szent Várusz vértanú

Várusz katona volt, és Maximián császár uralkodása alatt élt Egyiptomban. Egy ideig titokban tartotta keresztény hitét. Abban az időben Maximián császár üldözést rendelt el a keresztények ellen. Az egyiptomi keresztények is sokat szenvedtek miatta. Várusz, éjszakánként elhaladva a börtön mellett, megvesztegetve az őröket, bement a vértanúkhoz, mosta sebeiket, segítette és bátorította őket a kitartásra. Abban az időben 7 rejtőzködő keresztényt hoztak Egyiptom helytartójához. Mindnyájan a börtönbe kerültek. Várusz velük is az irgalmasság tetteit yakorolta. A börtönbe reggel belépő őrök Őt is megfogták. Sokféle kínzást kellett elszenvednie. Fára függesztették, vassal kínozták, hátáról bőrt lenyúzták. Öt órát szenvedett kínok között míg végre meghalt. Kínzói levették testét és a városon kívülre dobták ételül a vadaknak. Halála után a 7 másik keresztényt karddal fejezték le. Kleopátra, egy istenfélő özvegy Palesztinából, elvitte Várusz testét Palesztinába, és a tiszteletére épült templomban helyezte nyugalomra. Várusz vértanúsága 307-ben történt.