Szent Hilárion atya
Hilárion Palesztinában született, Gáza város közelében, szülei hellének voltak. Szülei Alexandriába küldték, hogy ott elsajátítsa a tudományokat. Nemcsak ezekkel ismerkedett meg, hanem a lelki tudományokkal is. Megismerve Jézus hitét, felvette a keresztség szentségét. Mivel jó erkölcsű ifjú volt, azon gondolkozott, miképp élhetne Istennek tetsző életet. Hallván Remete Szent Antalról, akinek híre messze földre elterjedt, felkereste őt a pusztában. Hallotta üdvös tanítását, látta imádságos és munkás életét, ő is ilyen életet akart élni. Szent Antalt sokan, sokféle dologban keresték fel. Hilárion, látva ezt az életet, nem akart nála maradni, hanem máshol akart teljes magányosságban élni. Szent Antal áldását véve, visszament hazájába. Szüleit már nem találta életben. Örökségét szétosztva, egy magányos helyet keresett, ahol teljesen átadta magát az imádságnak és önmegtagadásnak. Az ördög, látva tökéletességre törekvő életét sokat gyötörte tisztátalan gondolatokkal. Ő azonban testét sanyargatva imádsággal és elmélkedésekkel űzte el a gondolatokat. A gonoszlélek mással is zavarta őt, de győzött felettük. Egyszer rablók támadtak rá, de Hilárion a jó útra térítette őket oktatásaival. Szent életének híre messze földre elterjedt. Sokan keresték fel, hogy közelében, vezetése alatt éljenek. Áldásával sok kolostor épült számukra. Ő pedig, meglátogatva azokat megerősített a szerzeteseket a jó gyakorlásában. Olyan volt ő Palesztinában, mint Szent Antal Egyiptomban. Mivel élete minden jóval volt teljes, Istentől csodatevő erőt kapott, sok pogányt térítve a keresztény hitre. Élete vége felé végig látogatta a kolostorokat. Ciprus szigetén halt meg 371-, vagy 372-ben.