Aretász és tsai. nvtk.
◀︎ 
 október 24. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. október 26-november 1.
2Kor 3,12-18

Atyámfiai! Mivel reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, nem pedig úgy, mint Mózes, aki lepelt helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak végét, ami mulandó. De értelmük eltompult. Mind a mai napig ugyanis, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel fölfedetlenül, mert az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel fekszik szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Mert az Úr a Lélek; ahol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá változunk át dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által.

Lk 6,1-10

Abban az időben Jézus az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezükkel kimorzsolva eszegették. A farizeusok közül azonban egyesek azt mondták: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?” Jézus felelt nekik: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak.” Aztán ezt mondta nekik: „Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. Az írástudók és a farizeusok pedig figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy vádat találjanak ellene. Ő azonban ismerte gondolataikat, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Kelj fel, és állj középre!” Az fölkelt és odaállt. Jézus azután ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elpusztítani?” Majd körülnézett mindnyájukon és így szólt hozzá: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő pedig megtette, és meggyógyult a keze; éppúgy egészséges lett, mint a másik.

Szent Aretász nagyvértanú és társai

Az etiópok átkelve a Vörös-tengeren, a mai Jemen területén élő arabok és zsidók feletti uralmat kívánták elérni, és terjeszteni akarták a keresztény hitet. Egy Dunaan nevű, zsidó hitre tért törzsfőnök fellázadt ellenük, bevette Szafar városát, lemészárolva a helyőrséget és a klérust. Minden igyekezetével ki akarta birodalmában a keresztényeket irtani. Csak a népes és megerősített Nagránban merték megvallani Krisztust. Dunaan uralkodó ellenük fordult, de mivel heves ellenállással találkozott, amnesztiát ígért, s így ment be katonáival a városba, amit aztán kiraboltatott. Magához kérette a város tekintélyes embereit. Közöttük volt Aretász, egy 95 éves bölcs keresztény. Az uralkodó bilincsbe verette mindnyájukat, és vagyonukat elkobozta. Hízelgésekkel és kínzásokkal próbálta őket Krisztustól eltéríteni, de nem ért el semmi eredményt. Aretászt ezért karddal lefejeztette. Ugyanígy halt vértanúhalált vele együtt felesége, a város sok polgára, papja, szerzetese és Istennek szentelt szüze, mintegy 4000 vértanú. Ez 522-523-ban történt.