Kol 3,17-4,1

Atyámfiai! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek ő általa. Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, mint ahogy illik az Úrban. Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne legyetek kemények iránta. Gyermekek, fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak. Atyák, ne keltsétek fel a haragot gyermekeitekben, hogy kedvüket ne veszítsék. Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben test szerinti uraitoknak, de ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek kedvét keresnétek, hanem egyenes szívvel az Úr félelmében. Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek, hiszen tudjátok, hogy az Úrtól megkapjátok jutalmul az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok; mert aki igazságtalanságot követ el, visszakapja, amit igaztalanul cselekedett: ebben nincs személyválogatás. Urak, adjátok meg a szolgáknak azt, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.

Lk 9,44-50

Mondá az Úr tanítványainak: „Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják.” De nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték. Fölmerült köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb. Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította, s így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy.” János vette át a szót: „Mester - mondta -, láttunk egy embert, aki ördögöt űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Szent Terentiosz, Neonilla és gyermekeik

Szent Terentiosz és Neonilla istenfélő keresztény házaspár volt. Házasságukból hét gyermek született, akiket istenfélően neveltek. Keresztény hitük miatt mindnyájukat elfogták és az ítélőszék elé állították. Mivel bátran megvallották hitüket és Jézust, sokféle kínzást szenvedtek. A kínzások között egymást bátorították. Isten angyala meggyógyította őket sebeikből. Utána állatok elé vetették őket, majd forró olajba dobták, de mindkettőnél sértetlenek maradtak. Végül lefejezés által adták oda életüket Istennek. Decius császár alatt (249-51) szenvedtek.

Szavvaita István szentéletű atya

István atya Damaszkuszi Szent János unokatestvére volt. A VIII. században élt Palesztinában a Szent Száva kolostorban. Életét erényekkel ékesítette, harcolt szenvedélyei ellen. Buzgó volt az imádságban, virrasztásban és sok csodát tett. Istentiszteleteinket kánonok költésével gazdagította, és leírta a lavra 20 szerzetese vértanúságának történetét 797-ben.