Zénó és Zenóbia vtk.
◀︎ 
 október 30. 
 ▶︎
2Kor 8,1-5

Atyámfiai! Tudtotokra adjuk Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből jószívűségük túláradó gazdagsága lett. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és sok rábeszéléssel kértek minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végbemenő szolgálatban. És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, azután nekünk Isten akarata szerint.

Lk 8,16-21

Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” Odajöttek anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Erre akkor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban így felelt nekik: „Az az én anyám és azok a testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják és tettre váltják.”

Szent Zénóbiosz és Zénóbia vértanú-testvérek

Édestestvérek voltak és Kilikiából származtak. Szüleik halála után tőlük öröklött vagyonukat szétosztották a szegények között. Zénóbiosz Istentől megkapta a gyógyítás ajándékát. Keze rátétele által minden betegséget meggyógyított. Erényes élete miatt Zénóbioszt szülővárosának püspökévé szentelték. Diocletianus császár keresztényüldözésekor Zénóbioszt is megkínozták, és keresztre feszítették. Erről Zénóbia hírt hallván, bátran odament testvéréhez. A kínzók előtt ő is kereszténynek vallotta magát. Mindkettőjüket megkínozták és lefejezték. A testüket a városon kívül temetetlenül hagyták. Éjszaka titokban Hermogenész pap eljött, és közös sírba temette őket. Vértanúi haláluk 285-ben történt.