1Tessz 4,1-12

Testvéreim! Kérünk és buzdítunk titeket az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, miként kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok, hogy milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus megbízásából. Az ugyanis Isten akarata, hogy megszentelődjetek; hogy tartózkodjatok a paráznaságtól; hogy mindenki szentségben és tisztességgel tudja uralni testét, nem buja szenvedéllyel, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; hogy senki se használja ki és ne csalja meg testvérét ebben a dologban, mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogy már korábban is megmondtuk nektek, és kérve kértünk titeket. Mert Isten nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem megszentelődésre. Következésképpen aki ezeket az utasításokat megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét adja nektek. A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mivel gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Buzdítunk hát benneteket, testvérek, hogy ebben jussatok még előbbre, és arra törekedjetek, hogy csendesen éljetek, a magatok dolgát tegyétek, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogy elrendeltük nektek. A kívülállók iránt illendően viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire!

Lk 11,42-46

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de semmibe veszitek az Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kell tenni, és azokat sem szabad elhanyagolni. Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon! Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek fölöttük járnak, és nem tudják.” Erre a törvénytudók közül az egyik ezt válaszolta: „Mester, ha ezeket mondod, minket is gyalázol.” Ő pedig ezt mondta: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlen terheket raktok, magatok azonban egy ujjal sem érintitek a terheket!”

Szent Zénóbiosz és Zénóbia vértanú-testvérek

Édestestvérek voltak és Kilikiából származtak. Szüleik halála után tőlük öröklött vagyonukat szétosztották a szegények között. Zénóbiosz Istentől megkapta a gyógyítás ajándékát. Keze rátétele által minden betegséget meggyógyított. Erényes élete miatt Zénóbioszt szülővárosának püspökévé szentelték. Diocletianus császár keresztényüldözésekor Zénóbioszt is megkínozták, és keresztre feszítették. Erről Zénóbia hírt hallván, bátran odament testvéréhez. A kínzók előtt ő is kereszténynek vallotta magát. Mindkettőjüket megkínozták és lefejezték. A testüket a városon kívül temetetlenül hagyták. Éjszaka titokban Hermogenész pap eljött, és közös sírba temette őket. Vértanúi haláluk 285-ben történt.