Zsid 13,17-25

Testvéreim! Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra! Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké! Amen. Kérlek benneteket, testvérek, fogadjátok meg e buzdító szót, hiszen csak röviden írtam nektek! Tudjátok, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és amennyiben hamarosan megjön, meglátogatlak titeket vele együtt. Köszöntsétek vezetőiteket és mind a szenteket! Köszöntenek titeket a testvérek Itáliából. Kegyelem mindnyájatokkal!

Jn 10,9-16

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Boldog Romzsa Tódor fölszentelt vértanú

Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón, Kárpátalja Máramaros vármegye rahói járásának községében.

Apja vasúti tisztviselő volt. A négy osztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Rómába mehetett teológiát tanulni. 1930-1934 között a római Collegium Germanicum Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana Egyetemen végezte. 1936-tól felszentelt pap, 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök püspökké szentelte. A szovjet Vörös Hadsereg bevonuláskor már ő állt az egyházmegye élén.

A sztálini vallásüldözés idején – amely Ukrajnában a görögkatolikus egyház megszüntetésére, az ortodox egyházba való beolvasztására irányult – fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak. Határozottan elutasította az együttműködést a hatalommal, kitartásra és egységre szólította fel az egyházi rend tagjait és a híveket. Emiatt 1947-ben az ukrán államvédelem különös kegyetlenséggel meggyilkolta: a lavkai templom felszenteléséről hazafelé tartó püspök lovaskocsiját katonai teherautóval legázolták, majd a sebesülteket vasdorongokkal agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, de súlyosan megsérült, és beszállították a munkácsi kórházba. Itt – bár a főorvos a hatóság fenyegetései ellenére igyekezett gondosan kezelni – egy óvatlan pillanatban szovjet ügynökök egy álruhás „nővér” segítségével, injekciós tűvel megmérgezték. A püspök halála a november 1-jére virradó éjszakán állt be. A halálesetet vizsgáló orvosi jelentés a halál okaként agyvérzést állapított meg.

A merénylet célja a hívők megfélemlítése és az egyház szétszélesztése volt. A püspök halálát követően a görögkatolikus egyházat hamarosan megszüntették.

A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt egész Kárpátalja számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el, földi maradványait később az egyik mellékoltár közelébe helyezték át.

2001. június 27-én II. János Pál pápa Lembergben 1,5 millió zarándok előtt főpapi miséje keretében boldoggá avatta Romzsa Tódor vértanú püspököt. Ő a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye és egyúttal Kárpátalja első szentje.

A 70 tanítvány közé tartozó Szent Sztakisz, Apellész, Ampliász, Orbán, Nárcisz és Arisztobulosz apostolok

Szent Sztakiszt András apostol szentelte fel Bizánc püspökévé. Tizenhat éven keresztül működött, és sok hívőt nyert meg az Evangéliumnak. Békén hunyt el.

Ugyancsak András apostol szentelte fel püspökké Ampliászt Dioszpolban, Orbánt pedig Makedoniában. Buzgón hirdették a pogányoknak Krisztus tanítását és sok pogány templomot leromboltak. Vértanúhalált szenvedtek a hellénektől és zsidóktól.

Szent Nárcisz Athén püspöke volt, Apellész Herakleában, Arisztobulosz pedig Britanniában volt püspök. Mindhárman sok fáradság és áldozat után adták vissza lelküket Istennek. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelének végén köszöntést küld nekik (Róm 16, 8-11).

Szent Epimakhosz vértanú

A szent vértanú, miként Alexandriai Szt. Dionysziosz írja, Egyiptomból származott, és sokáig élt pusztai magányosságban a peluziumi hegyen. Amikor a keresztények üldözéséről hallott, bátran bement Alexandriába. A pogány templomban sokak szeme láttára összetörte a bálványszobrokat. Ezért a pogányok elfogták és Apellianus helytartóhoz vitték, aki megparancsolta, hogy zárják börtönbe, míg kitalálja számára a megfelelő kínzásokat. A börtönben a keresztényeket bátorította a végső kitartásra. Megkínzása után lefejezés által nyerte el a vértanúi koszorút Decius alatt, 250 körül.