Dox. Tamás ap.
◀︎ 
 október 6. 
 ▶︎
Fil 2,24-30

Atyámfiai! Bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan el fogok menni. Szükségesnek tartottam, hogy Epafroditusz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, aki mint a ti küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldjem, mert kívánkozott mindnyájatok után, és bánkódott azon, hogy hírét hallottátok a betegségének. Bizony, halálosan beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, nehogy bánatra bánat érjen. Annál gyorsabban küldtem tehát őt, hogy újból örüljetek, ha viszontlátjátok, és ne bánkódjam én sem. Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat. Hiszen ő Krisztus ügye miatt került közel a halálhoz, s kockára tette életét, hogy pótolja az irányomban végzett szolgálatban azt, amit ti nem teljesíthettetek.

1Kor 4,9-16a

Atyámfiai! Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket. Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban.

Lk 6,46-7,1

Mondá az Úr: Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok? Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja. A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült. Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építő emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált.” Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba.

Jn 20,19-31

Amikor a szombat utáni első napon este lett, még aznap megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus ekkor ismét ezt mondta nekik: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, azok bocsánatot nyernek, és akiknek megtartjátok, azoknak megmarad.” A tizenkettő közül az egyik, az Ikernek is nevezett Tamás nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő azt mondta nekik: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és nem teszem a kezem az ő oldalába, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Eljött Jézus, bár az ajtók zárva voltak. Megállott középen, és ezt mondta nekik: „Békesség nektek!” Azután Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is tett tanítványai előtt, amelyek nincsenek följegyezve ebben a könyvben. Ezek azonban megírattak, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Szent Tamás apostol

Származására nézve galileai, tagja volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevének fordítása: iker. A nagycsütörtök esti búcsúbeszéd alkalmával ő fogalmazza meg, hogy az apostolok nem tudják, hová megy Jézus (Jn 14,5). A feltámadásban először kételkedik, majd a személyes találkozásnál Urának, Istenének vallja a feltámadt Jézust. A Szentlélek leszállása után Palesztinában, Mezopotámiában, a pártus birodalomban és más helyeken hirdette az evangéliumot. Az indiai keresztények őt tekintik hithirdetőjüknek (Tamás-keresztények). Az indiai Melipur városában, azért, hogy a keresztény hitre térítette a király feleségét és fiát, lándzsaszúrásokkal oltották ki életét. Vértanúságának ideje ismeretlen. A hagyomány szerint az apostol ereklyéit Indiából átvitték Mezopotámiába, Edessza városába.