Szergiusz és Bakhusz vtk.
◀︎ 
 október 7. 
 ▶︎
Szent Liturgia énekek és vecsernye szövegek:A zsolozsma az egyház imádsága - 2020. október 26-november 1.
Fil 1,12-20a

Atyámfiai! Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak. Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát. Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki. Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének – üdvösségemre válik. Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.

Lk 5,33b-39

Abban az időben farizeusok mentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Miért böjtölnek és imádkoznak gyakran János tanítványai, és ugyanígy a farizeusokéi? A tieid ellenben esznek és isznak!” Ő pedig ezt mondta nekik: „Talán képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek, azokban a napokban.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy azt régi ruhára varrja. Vagy ha mégis, akkor az újat is elszakítja, és a régire se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor megrepeszti a tömlőket és kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bort új tömlőbe kell tölteni, és akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kíván rögtön újat inni, mert azt mondja: »Jobb az ó!«”

Szent Szergiosz és Bakhosz nagyvértanúk

Mindketten Rómából származtak. Hitüket titokban tartották, mert Maximianus Daia császár idején rangos hivatalt viseltek. Irigyeik azonban jelentették a császárnak, hogy keresztények. A császár egy pogány ünnepen nem látta őket az ünneplők között, ezért megparancsolta, hogy vezessék őket elé. Megvallották hitüket, és nem akartak áldozatot bemutatni a Jupiternek. A császár megpróbálta őket arra rábírni, hogy tagadják meg Krisztust. Állhatatosságukat látva, miután nyilvánosan megszégyenítette őket, egyik emberét megbízta, hogy bírja őket hittagadásra, vagy ellenkező esetben kínokkal gyötörje. Ők továbbra sem törtek meg. Először Bakhosz szenvedett kegyetlen korbácsolás okozta kínokat, amibe a kínvallatás során belehalt. Szergioszt tovább kínozták, arra kényszerítették, hogy a talpába vert szögekkel járjon, végül karddal fejezték le 297. körül.