Fil 4,10-23

Testvéreim! Nagy volt az örömöm az Úrban, amiért végre újra alkalmat találtatok arra, hogy velem törődjetek. Persze korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy a körülményektől független maradjak. Tudok nélkülözni, és tudok bőségben is élni. Be vagyok avatva mindenbe: a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Abban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor elindultam Makedóniából, az ajándékozás és az ajándék elfogadásának tekintetében egyetlen egyházzal sem volt adakozást és elfogadást is jelentő kapcsolatom, kizárólag veletek, hiszen néhányszor Tesszalonikába is küldtetek szükségleteim szerint. Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Megkaptam mindent, és bővelkedem. El vagyok halmozva, miután megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek: kellemes illat és kedves, Istennek tetsző áldozat. Az én Istenem pedig bőségesen gondoskodik majd szükségetekről dicsőségének gazdagsága szerint Krisztus Jézusban. Istenünknek és Atyánknak dicsőség örökkön-örökké. Amen. Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban! Köszöntenek titeket a velem levő testvérek. Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a császár házából valók. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel!

Lk 7,36-50

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Íme, volt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában asztalhoz telepedett, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeivel öntözni kezdte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, csókolgatta a lábát, és megkente az illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti, hogy bűnös nő.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon, mondanék neked valamit.” Ő pedig mondta: „Mester! Mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek.” Aztán ezt mondta: „Melyikük fogja jobban szeretni őt?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod-e ezt az asszonyt? Betértem házadba, és nem adtál vizet a lábamra. Ő pedig a könnyeivel öntözte lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ő meg, amióta csak bejött, szüntelenül csókolgatja a lábam. A fejemet sem kented meg olajjal, ő meg a lábamat kente meg illatos olajjal. Ezért mondom neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűne bocsáttatik meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyernek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett téged. Menj békével!”

Szent Szergiosz és Bakhosz nagyvértanúk

Mindketten Rómából származtak. Hitüket titokban tartották, mert Maximianus Daia császár idején rangos hivatalt viseltek. Irigyeik azonban jelentették a császárnak, hogy keresztények. A császár egy pogány ünnepen nem látta őket az ünneplők között, ezért megparancsolta, hogy vezessék őket elé. Megvallották hitüket, és nem akartak áldozatot bemutatni a Jupiternek. A császár megpróbálta őket arra rábírni, hogy tagadják meg Krisztust. Állhatatosságukat látva, miután nyilvánosan megszégyenítette őket, egyik emberét megbízta, hogy bírja őket hittagadásra, vagy ellenkező esetben kínokkal gyötörje. Ők továbbra sem törtek meg. Először Bakhosz szenvedett kegyetlen korbácsolás okozta kínokat, amibe a kínvallatás során belehalt. Szergioszt tovább kínozták, arra kényszerítették, hogy a talpába vert szögekkel járjon, végül karddal fejezték le 297. körül.