1Kor 4,9-16a

Testvéreim! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat.

Kol 1,18-23

Testvéreim! Krisztus a feje a testnek, az Egyháznak. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert úgy tetszett Istennek, hogy az egész teljesség benne lakjék, és hogy általa és érte engeszteljen ki mindent békét szerezvén a keresztfán kiontott vére által a mennyben és a földön. Titeket is, akik egykor idegenek voltatok, és akiknek ellenséges érzülete a gonosz cselekedetekben nyilvánult meg, Isten kiengesztelt most az ő emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson az ő színe elé, amennyiben szilárdan és rendületlenül megmaradtok a hitben, és nem tántorodtok el a reménytől, amelyről hallottatok az evangéliumban, amelyet hirdettek minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgája lettem.

Mt 9,36-10,8

Abban az időben Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. Akkor azt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásához!” Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, és testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, más néven Tádé, a kánai Simon és iskarióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Lk 8,22b-25

Abban az időben Jézus tanítványaival együtt beszállt a bárkába, és azt mondta nekik: „Evezzünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak. Míg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész csapott le a tóra, úgyhogy szinte elmerültek, és életveszélyben voltak. Ekkor odamentek hozzá, és felkeltették: „Mester! Mester! Elveszünk!” Ő pedig fölkelt, és parancsolt a szélnek és a víz hullámzásának. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. Akkor így szólt hozzájuk: „Hol van a ti hitetek?” Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Vajon ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”

Szent Jakab apostol

Jakab, Alfeus fia, egyes keleti egyházatyák, ciprusi Epifániosz és Nysszai Szt. Gergely tudomása szerint különbözik az „Úr testvérének” mondott másik Jakab apostoltól. A hagyomány szerint Szent Máténak volt a testvére, aki vámosból lett apostol. Jakabot Jézus hívta meg a 12 apostol közé.(Mt. 10,3.) A Szentlélek leszállása után az apostol egy kis időre Jeruzsálemben maradt, aztán az elsőnek meghívott Szent András apostol kísérő társa lett az Evangélium hirdetésében. Edesszában, Gázában, Eleuteropoliszban és a körülötte levő helységekben hirdette Jézus tanítását, aztán Egyiptomba ment. Itt, Osztracina városában vértanúhalállal fejezte be apostoli munkáját. Keresztre feszítették.

Szentéletű Andronikosz atyánk és felesége, Athanázia

Andronikosz, amennyire tudomásunk van róla, nagy Antióchióban származott. Teljes aszkézisban élt feleségével, Athanáziával, s Egyiptomban szép öregkort megélve tértek meg az Úrhoz 500. körül.