Gal 4,22-5,10

Testvéreim! Mi az ígéret gyermekei vagyunk, ahogy Izsák. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? Űzd el a rabszolgát és a fiát! Ugyanis nem örökölhet együtt a rabszolga fia a szabad asszony fiával. Így tehát, testvérek, mi nem a rabszolga, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.
A szabadság által szabadított meg minket Krisztus. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába fogni!
Íme, én, Pál mondom nektek: amennyiben körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Még egyszer kijelentem: minden ember, aki körülmetélkedik, köteles megtartani az egész Törvényt. Ti, akik a Törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, és híjával vagytok a kegyelemnek. Mi ugyanis a Lélek erejében a hit által várjuk reményünk beteljesedését, megigazulásunkat. Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
Eddig jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? Ennek a félrevezetésnek nem az az oka, aki hív benneteket. Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Ami engem illet, meg vagyok győződve felőletek az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni. Aki azonban megzavar titeket, megkapja majd büntetését, bárki legyen is az.

Mk 6,54-7,8

Abban az időben Jézus kiszállt a bárkából, Genezáret földjének lakói pedig rögtön felismerték őt. Bejárták az egész környéket, és kezdték ágyastul odahordani a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. Amerre csak betért a falvakba, városokba és tanyákra, letették a betegeket a tereken, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Akkor köréje gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Meglátták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. És még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények és ágyak leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Válaszul ezt mondta nekik: „Képmutatók, helyesen jövendölt rólatok, Izajás, amikor így írt: »Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.« Ti ugyanis az Isten parancsolatát elhagyván az emberek hagyományához ragaszkodtok.”

Alexandriai Teodóra

Zénón császár (474-491) uralkodása idején Teodóra férjhez ment egy nemes és istenfélő emberhez, ám ördögi kísértéssel egy másik férfi elcsábította őt. Mikor rájött, mit tett, nem mert hazamenni, hanem bűnét megbánva titokban szerzetesi ruhát öltött, és férfinak öltözve egy férfi monostorban kemény, aszketikus életet élt. Társai megrágalmazták, hogy gyermeke született egy szomszéd falubeli asszonytól, ezért hét évre kiűzték a monostorból. Visszatérvén magához vette a neki tulajdonított gyermeket, és haláláig nevelte.

Szent Autonomosz fölszentelt vértanú

Szent Autonomosz Diocletianus császár uralkodása alatt élt. Itáliában volt püspök. Amikor kersztényüldözés tört ki, elmenekült ő is Bithyniának Szoreasz nevű városába. Ott, egy jóindulatú keresztény ember: Kornéliusz fogadta házába. Itt Autonomosz tanított, és sok embert sikerült a pogányságból megtéríteni és megkeresztelni. Visszatérve lakóhelyére, a Szent Liturgiát végezte a templomban, amikor megjelentek a pogányok, és megölték a szent főpapot, majd köveket dobáltak holttestére 313-ban. Sírjánál sok csoda történt.