Gal 2,6-10

Testvéreim! Azok, akik tekintéllyel bíróknak számítanak – hogy egykor mik voltak, azzal nem törődöm; Istennél nincs részrehajlás –, ezek a tekintéllyel bírók engem semmire sem köteleztek. Ellenkezőleg, elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké. Mert aki Péter által a körülmetéltek közötti apostolkodásban munkálkodott, az munkálkodott általam is a pogányok között. Amikor Jakab, Kéfás meg János – akiket „oszlopok”-nak tartanak – felismerték a nekem adott kegyelmet, a közösségvállalás jeléül jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz forduljunk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről. Pontosan ez az, amin fáradozom.