1Kor 1,18-24

Testvéreim! A keresztről szóló igehirdetés balgaság azoknak, akik a vesztükbe rohannak, de nekünk, akik az üdvösség útján haladunk, Isten ereje. Hiszen meg van írva: Lerombolom a bölcsek bölcsességét, és az okoskodók okosságát semmivé teszem. Hol a bölcs? Hol a jog tudója? Hol e világ vitázója? Nemde bolondot csinált Isten a világ bölcsességéből? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés balgasága által üdvözítse a hívőket. Miközben a zsidók jelet kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg balgaság, viszont a meghívottaknak – akár zsidók, akár görögök – Isten ereje és Isten bölcsessége.

Jn 19,6-11.13-20.25-28a.30b-35

Abban az időben tanácsot tartottak a főpapok és a vének Jézus ellen, hogy őt megöljék. Ezért Pilátushoz járultak, ezt mondva: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” Pilátus így szólt: „Vegyétek át ti, és feszítsétek őt keresztre! Én ugyanis nem találok vétket őbenne.” A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Amikor tehát Pilátus meghallotta ezt a beszédet, még jobban megijedt, és újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy te?” Jézus azonban nem adott feleletet neki. Pilátus akkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz-e? Nem tudod-e, hogy hatalmam van arra, hogy keresztre feszíttesselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak téged?” Jézus így válaszolt: „Semmilyen hatalmad nem volna ellenem, ha nem adatott volna neked felülről.” Amint Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kivezette eléjük Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett udvarnak neveznek, héberül pedig Gabbatának. Húsvét előkészületi napja volt, mintegy hat óra. Akkor így szólt a zsidókhoz: „Íme, a ti királyotok!” Azok pedig kiáltoztak: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!” Pilátus megkérdezte: „A királyotokat feszítsem-e meg?” A főpapok ezt válaszolták: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Akkor tehát kiszolgáltatta őt nekik, hogy keresztre feszíttessék. Átvették tehát Jézust és elvezették. Ő pedig maga hordozta keresztjét, és kiment az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, és vele két másikat kétfelől, középen pedig Jézust. Pilátus feliratot is írt, és a keresztre tette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. És héberül, görögül és latinul volt írva. Ott állt pedig Jézus keresztje mellett az ő anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Jézus, látva anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te a fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. Ezután Jézus, tudva, hogy már minden beteljesedett, lehajtva fejét átadta lelkét. A zsidók tehát, hogy ne maradjanak a kereszten a testek azon a szombaton, mivelhogy előkészületi nap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg azok lábszárát, és vegyék le őket. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Odamentek tehát a katonák, és az elsőnek eltörték a lábszárát, majd a másiknak is, akit vele együtt keresztre feszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az ő oldalát, és nyomban vér és víz folyt ki. Aki pedig látta, tanúságot tett róla, és igaz a tanúsága.

A Szent Kereszt fölmagasztalása

Az Egyház ezt az ünnepet az Úr keresztje megtalálásnak emlékére rendelte el. Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona Jeruzsálembe ment, és egy idős zsidó útmutatása alapján sikerült megtalálni egy gödörben Jézus és a gonosztevők keresztjét. Mivel a kereszt felírása elkeveredett, Istenhez fordultak, hogy Ő mutassa meg az igazit. Először egy betegen fekvő asszonyhoz érintették a kereszteket. Jézus keresztjének érintésére az asszony meggyógyult. Utána egy temetésre vitt halottnál tették meg ugyanezt. Az igazi kereszt érintésére a halott feltámadt. Ezeknek a csodáknak híre sok embert vonzott a Golgota hegyére. Mivel a nagy tömeg miatt nem volt arra lehetőség, hogy mindnyájan megérintsék, megcsókolják Jézus keresztjét, Makariosz pátriárka, egy magas helyre állva, tisztelettel emelte a magasba Jézus keresztjét, hogy mindenki láthassa.

Hagyomány:

A monda szerint a csengő orbáncfű vagy szentjánosfű (Hypericum perforatum) Jézus Krisztus keresztfája alatt nőtt ki, öt szirma és vörös nedve Krisztus sebeire és vérére emlékeztet. A Megváltó vére rácsöppent a növényre ezért vörös a nedve. Ugyanezt tartják a lapulevelű keserűfűről (Polygonum lapathifolium) is, melynek a levelein láthatóak piros foltok. A csengő orbáncfüvet hatásos gonoszűző szernek gondolták.