Gal 2,21-3,7

Testvéreim! Nem utasítom el Isten kegyelmét, hiszen ha a Törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg. Esztelen galaták, ki igézett meg titeket? Nem úgy állítottuk-e szemetek elé Jézus Krisztust, mint keresztre feszítettet? Csak erre adjatok választ: a Törvény rendelkezéseinek megtartása révén kaptátok a Lelket, vagy a hallani tudó hit révén? Ennyire esztelenek vagytok-e? Amit a Lélek által kezdtetek el, most vajon a test által akarjátok tökéletességre vinni? Hát hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, akkor valóban hiába. Aki a Lelket adja nektek, és csodákat tesz közöttetek, vajon a Törvény rendelkezéseinek megtartása vagy a hallani tudó hit révén teszi? Ahogy Ábrahám: hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált. Értsétek hát meg: akik a hitből élnek, azok Ábrahám fiai!

Mk 6,1-7

Abban az időben Jézus saját hazájába ment, és tanítványai követték őt. A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és elámulva mondogatták: „Honnét vette ezt? Micsoda bölcsesség ez, mely neki adatott? És a csodák, amiket kezével végbevisz! Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus azt mondta nekik: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg kézrátétellel. Csodálkozott is hitetlenségükön. Bejárta a falvakat köröskörül, és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével szétküldeni, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött.

Szent Eufémia nagyvértanúnő

Diocletianus császár idején Khalkédonban élt szüzességben. Egy pogány ünnepen a város keresztényei nem akartak áldozatot bemutatni, ezért elrejtőztek, de keresték és elfogták őket. Vállalta keresztény hitét, ezért először bebörtönözték, aztán megkínozták először késekkel, de Isten angyala megvédte őt, majd kemencébe vetették, de sértetlen maradt, végül az arénába vadállatok elé dobták, de azok nem bántották. Isten ezek után magához vette sokat szenvedett szolgálóját 304-ben. „Hírnevesnek” szokták nevezni, mert az ő sírjára épült templomban tartották a IV. Egyetemes Zsinatot, és a hagyomány szerint az ő holttestének a kezébe tették a két tant. Az istenítélet során a Krisztus két természetének egységét valló dogma bizonyult jónak.