Ef 4,25-32

Atyámfiai! Szakítsatok a hazugsággal, és mindenki igazat mondjon felebarátjának, hisz egymásnak tagjai vagyunk. Ha haragusztok is, ne vétkezzetek; a nap ne nyugodjék le haragotok fölött, és ne adjatok helyet az ördögnek. Aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját kezével szerezzen javakat, hogy legyen miből adnia a szűkölködőnek. Semmiféle gonosz beszéd ne kerüljön ki szátokból, csak olyan, amely, ahol szükséges, alkalmas az építésre, hogy kegyelmet közöljön a hallgatókkal. Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, akivel meg lettetek pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség és harag, dühösködés, szóváltás és szitkozódás minden gonoszsággal együtt legyen távol tőletek. Legyetek inkább egymás iránt jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, mint ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Lk 3,19-22

Abban az időben János megrótta Heródes negyedes fejedelmet testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettért, amit Heródes elkövetett. Mindezt még megtetézte azzal is, hogy börtönbe vetette Jánost. Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is fölvette a keresztséget és imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

Szent Zsófia és három leánya: Hit, Remény és Szeretet vértanúk

Az itáliai származású Zsófia három lányát Rómában 127 és 137 között Hadrianus császár idején kegyetlenül megkínozták és kivégezték, mert nem akarták megtagadni a hitüket. Mindezt az édesanyjuk végignézte. Szívesen meghalt volna ő is, de elengedték, hogy szenvedését növeljék. Eltemette három gyermekét, és három napig ült bánatosan imádkozva a sírjuknál, ekkor a hagyomány szerint Isten magához vette őt.