Mamász vt., János fp.
◀︎ 
 szeptember 2. 
 ▶︎
2Kor 4,6-15

Atyámfiai! Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk. Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére.

Mt 22,35-46

Abban az időben egy törvénytudó kérdéssel fordult Jézushoz, hogy kísértse őt: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Ő így felelt: „»Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez az első és a legnagyobb parancs. A második hasonló hozzá: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: „Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?” Azt mondták neki: „Dávidé”. Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek által Úrnak, amikor ezt mondja: » Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá.« Ha tehát Dávid Úrnak nevezi, hogy lehet az ő fia?” Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól fogva többé senki nem merte őt kérdezgetni.

Szent Mamász vértanú

Börtönben született a paflagóniai Gangrában. Szüleit keresztény hitük miatt vetették fogságba. Nagynénje nevelte, ötévesen szólalt meg először, első szavával a nevelőanyját „mammá”-nak nevezte, ezért lett Mamász a neve. 15 éves volt, amikor Aurelianus császár idejében bálványimádásra akarták rávenni, de ellenállt. Különféle kínzások után tengerbe fojtásra ítélték, ettől Isten angyala megmentette, ezután a pusztában élt. Híre elterjedt a környéken, ezért a pogány helytartó ismét elfogatta és kivégeztette 275 körül. Sírhelyénél sok csoda történt.


Böjtölő Szent János konstantinápolyi pátriárka

582-ben választják püspöknek szülővárosában, Konstantinápolyban. Igen kemény aszkézise miatt lett böjtölő a neve. Ellentétbe került Nagy Szent Gergely pápával, mert egy zsinati határozattal egyetemes pátriárkának neveztette magát. Szent János Istentől csodatevő erőt kapott, csodás gyógyulások történtek imádságai által, terméketlenségben szenvedő asszonynak oldotta fel terméketlenségét. Imádságával ki tudta űzni a megszállt emberekből a tisztátalan lelket. 595-ben bekövetkezett haláláig maradt pátriárka.