Joákim és Anna prk.
◀︎ 
 szeptember 9. 
 ▶︎
Gal 6,11-18

Atyámfiai! Lássátok csak, milyen nagy betűkkel írok nektek saját kezemmel. Akik test szerint akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélésre, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy testetekkel dicsekedjenek. Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra és én a világnak. Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére! Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert én Jézus jegyeit viselem testemen.

2Kor 6,1-10

Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja! Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban; ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk; tisztaságban, megértőn, béketűrőn és jóságosan, a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva; az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védő fegyverzetében, akár dicsőség, akár megszégyenülés, akár gyalázat, akár jó hírnév jut osztályrészül; mint csalók, mégis igazat mondók, mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak; mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.

Jn 3,13b-17

Így szólt az Úr: „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. És amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetni, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.”

Mt 25,14-30

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember, aki idegenbe készült, összehívta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, és azonnal útra kelt. Aki öt talentumot kapott, elkezdett vele kereskedni, és másik öt talentumot nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött e szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött, aki öt talentumot kapott, másik öt talentumot hozott, és így szólt: »Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.« Ura pedig azt mondta neki: »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: »Uram, két talentumot adtál, nézd, másik két talentumot nyertem rajta!« Azt mondta neki az ura: »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Odajött az is, aki egy talentumot kapott, és így beszélt: »Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz onnan is, ahová nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Íme, vedd, ami a tiéd!« Ura így válaszolt neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahová nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adatik, hogy bőven legyen neki; attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A mihaszna szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre!« Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.” Ezeket mondva felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Joákim és Anna

Mária szülei: Szent Joakim és Anna Názáretben éltek. Joakim Juda törzséből származott, Dávid király családjából. Anna Lévi törzsének és Áron főpap családjának volt leszármazottja. Bár ilyen fényes ősöktől származtak, ez az ő idejükben már nem jelentett semmi kiváltságot számukra. Mint egyszerű emberek éltek a többiek között. Életük jámbor áldozatosságban telt, egyetlen bánatuk az volt, hogy Isten nem áldotta meg házasságukat gyermekkel. Ezt a zsidók szégyenletesnek tartották, Isten büntetését látták benne. Öregségükre azonban Isten megjutalmazta őket az Istenszülő születésével.