Joákim és Anna prk.
◀︎ 
 szeptember 9. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Gal 2,6-10

Atyámfiai! Azok, akik tekintélyesek voltak - milyenek voltak valamikor, nem tartozik rám; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg. Sőt inkább mikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint ahogy Péterre a körülmetélteké - mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között -, és mikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, a közösség jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között. Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni.

Mk 5,21-24b.35-6,1

Abban az időben Jézushoz jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga egyik elöljárója. Mihelyt meglátta, lába elé borult, és kérlelte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” El is ment vele, és nagy sokaság követte őt. Közben a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” A hír hallatára Jézus nyomban így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, lármás tolongást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt és mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, és kísérőivel együtt bement oda, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, és így szólt hozzá: „Talita kumi”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány rögtön fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves volt ugyanis. A nagy csodálkozástól magukon kívül voltak. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki ne tudjon a dologról. Majd hozzátette, hogy adjanak a kislánynak enni. Innen eltávozva hazájába ment, és tanítványai követték őt.

Joákim és Anna

Mária szülei: Szent Joakim és Anna Názáretben éltek. Joakim Juda törzséből származott, Dávid király családjából. Anna Lévi törzsének és Áron főpap családjának volt leszármazottja. Bár ilyen fényes ősöktől származtak, ez az ő idejükben már nem jelentett semmi kiváltságot számukra. Mint egyszerű emberek éltek a többiek között. Életük jámbor áldozatosságban telt, egyetlen bánatuk az volt, hogy Isten nem áldotta meg házasságukat gyermekkel. Ezt a zsidók szégyenletesnek tartották, Isten büntetését látták benne. Öregségükre azonban Isten megjutalmazta őket az Istenszülő születésével.