Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Pol. István apostoli király, Hierotheosz fp. – (Sámuel pr.)
előző nap
 augusztus 20. 
következő nap
Gal 1,11-19

Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba. Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Jn 10,9-16

Mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Szent István király

Szent István, Géza fejedelem és Sarolta fia 975 táján született Esztergomban. Eredetileg Vajknak hívták, az István nevet a keresztség alkalmával vette fel. Ifjúkorától keresztény szellemben nevelték, ez a szellemiség vezette egész királyi uralkodása alatt. Mihelyt a maga ura lett, igyekezett a kereszténységet országában terjeszteni és erősíteni. Gizella bajor hercegnővel kötött házasságot, aki jó házastárs és a térítésben jó munkatársnak bizonyult. Házasságukból több gyermek született, de csak Imre maradt meg, aki ifjú korában egy vadászat alkalmával életét vesztette. István király követséget küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát kért, és felhatalmazást az Egyház megszervezésére, Megkoronáztatása után, hozzálátott nagy tervei megvalósításához. Püspökségeket alapított jó püspökökkel. Kolostorokat alapított, hogy szerzetesei tanítsák az embereket. Törvényeivel az országot igyekezett a jóra vezetni és arra, hogy Európa népei között méltán foglaljon helyet a magyar nép. Mint jó keresztény életének jó példájával is tanította népét. Eletében több csapás, betegség is kísérte, míg 1038, augusztus 15-én visszaadta lelkét Istennek. A székesfehérvári templomban helyezték el. Jobb kezének ereklyéje a mai napig fennmaradt.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016