Főegyházmegye a Facebookon Élő közvetítés Szentírás
Tivadar nvt.
előző nap
 február 17. 
következő nap
2Jn 1,1-13

A presbiter a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; s nem egyedül én, hanem azok is mindnyájan, akik megismerték az igazságot, az igazságért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz örökké. Legyen veletek kegyelem, irgalom, békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben. Igen örültem, hogy gyermekeid között igazságban járókat találtam, miként parancsot kaptunk az Atyától. Most pedig kérlek téged, úrnőm, nem mintha új parancsot írnék neked, hanem azt, ami megvolt nálunk kezdettől fogva, hogy szeressük egymást. Az a szeretet, ha az ő parancsai szerint járunk. Mert az a parancs, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, aszerint éljetek. Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, el ne veszítsétek, amit szereztetek, hogy teljes jutalmat kapjatok. Ha valaki másfelé megy, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor az Isten sem az övé; ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé. Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még »üdv neked«-et se mondjatok neki. Mert aki »üdv neked«-et mond neki, az részes az ő gonosz cselekedeteiben. Még több írni valóm is volna nektek, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem, hogy eljutok hozzátok, és szemtől-szembe beszélhetek veletek, hogy örömötök teljes legyen. Üdvözölnek téged kiválasztott nővéred gyermekei.

Mk 15,20.22.25.33-41

Abban az időben a katonák magukkal vitték Jézust, és kivezették, hogy keresztre feszítsék. Egy Golgota nevű helyre vitték, ami Koponya-helyet jelent. A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. A hatodik óra táján pedig az egész földre sötétség borult, egészen a kilencedik óráig. A kilencedik órában Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Az ott állók közül néhányan hallották, és azt mondták: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, és ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve, inni adott neki e szavakkal: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!” Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a szemközt álló százados látta, hogy fölkiáltva kilehelte lelkét, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” Asszonyok is álltak ott, és messziről szemlélték. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalóme. Ezek már Galileában is követték őt és szolgáltak neki. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

Szent Tivadar (Thedórosz Tirón) nagyvértanú

A szinaxárionok szerint szent Tivadar nagyvértanú Maximianus uralkodása (286-313 között) alatt szenvedett vértanúhalált. Keletről származott, hivatásos katona lett, s innen ered az „újonc” mellékneve (görögül: Tiron), mivel ilyen alakulatba osztották be a pontuszi Amasziában. Amikor váratlanul rendelet jött ki arról, hogy a katonáknak áldozatot kell bemutatniuk az isteneknek, ezt megtagadta. Amikor keresztény hite miatt bevádolták, ő félelem nélkül vállalta, sőt Amasziában felgyújtotta Kübelé templomát. A börtönben kiéheztetéssel akarták a hitétől eltántorítani. Ekkor maga Krisztus jelent meg neki és felszólította, hogy ne vegyen többé magához földi ételt és italt. Jutalmul a mennyországot ígérte meg neki. Különböző kínzatások után Tivadar tűzben szenvedett vértanúhalált 306 és 311 között. Sírja egy Eukhaita nevű városkában állt; az itteni bazilikában Nisszai Szt. Gergely már beszédet mondott Tivadar életéről. Emlékét a Nagyböjt első szombatján is tartjuk, s a pénteki előszenteltek liturgiájában az ő tiszteletére éneklünk négy sztichirát. A hagyomány szerint ugyanis Julianosz aposztata császár 362-ben minden forgalomba kerülő élelmiszert meghintetett a bálványáldozatokhoz használt vízzel. Ekkor a konstantinápolyi pátriárkának álmában megjelent Szent Tivadar, és azt tanácsolta, hogy a keresztények azon a héten csak főtt gabonával táplálkozzanak, amelyet mézzel ízesítettek és kolibának neveztek. Azóta annak a napnak az előestjén Szent Tivadar emlékére kollibát szentelünk. A történtekre való visszaemlékezés magyarázza azt is, hogy a bizánci egyházban ez az eledel a böjt és az elhunytakról való megemlékezés jelképe lett, amelyet nemcsak Szent Tivadar emlékének napján, hanem a halottak emlékére is több ízben elkészítenek és fogyasztanak.

UGRÁS AZ OLDAL TETEJÉRE
LELKIATYA
ÍRJON NEKÜNK  IMPRESSZUM
Hajdúdorogi Főegyházmegye © 2016