Róm 11,13-24

Testvéreim! Nektek, pogányoknak ezt mondom: ameddig én a pogányok apostola vagyok, büszkén teljesítem szolgálatomat, mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmenthetek közülük többeket. Hiszen ha elzárkózásuk a világ kiengesztelődését jelentette, mi más lesz befogadásuk, ha nem élet a halálból? Ha szent a búza zsengéje, a tészta is az; és ha szent a gyökér, az ágak is azok. Ha kitörtek is az ágak közül néhányat, és téged vadolajfa létedre közéjük oltottak, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne kérkedj az ágak ellenében! Ha mégis kérkedsz, ne feledd: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged! Erre azt mondod: „Azért törték le az ágakat, hogy engem oltsanak a helyükbe.” Úgy van. Hitetlenségük miatt törték ki őket, te meg a hit által vagy ép. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, [valószínűleg] téged sem fog kímélni. Vedd figyelembe tehát Isten jóságát és metsző szigorát! Az elbukottak iránti metsző szigorát, irántad meg jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, különben téged is lenyesnek. Őket pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltják, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. Hiszen ha téged levágtak a vadon növő olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltottak a nemes olajfába, akkor ezek a természet rendje szerint növekvő ágak mennyivel inkább be lesznek oltva saját olajfájukba!

Mt 11,27-30

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Szent Jácint vértanú

Jácint vértanú a kappadókiai Cezáreában született. Húszéves kiváló ifjú volt, Traján császár hálószobájának volt az őrzője, így mindig a császár közelében tartózkodott. Hite és tiszta élete igazi kereszténnyé tette, titokban szolgált Krisztusnak minden jótett által. Egy alkalommal, egy pogány ünnep alkalmával a császár egész népével együtt áldozatot mutatott be a pogány isteneknek. Jácint elkísérte a császárt a bálványtemplomba, de kint maradt és egy szobába rejtőzve imádkozott az igaz Istenhez. Mivel nem kívánt a császárral együtt enni a bálványoknak áldozott húsból, Istentől legyőzhetetlen erővel felruházva az egész nép előtt kereszténynek vallotta magát. Kihallgatása után börtönbe zárták és nem adtak neki más ételt, mint bálványhúst. Nem kívánva magát a bálványétellel beszennyezni. 38 napon át szenvedett az éhségtől. A börtönben halt meg 108-ban. Holttestét hazájába vitték, és ott temették el.