Ef 4,1-7

Testvéreim! Kérlek titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltóan ahhoz a meghíváshoz, amelyet kaptatok: teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel! Viseljétek el egymást szeretettel! Buzgólkodjatok azon, hogy a Lélek egységét a béke kötelékével megtartsátok! Egy a test, és egy a Lélek, ahogy meghívásotok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, mindeneknek egy az Istene és Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. Mindegyikünk számára Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott kegyelem.

Lk 10,25-37

Abban az időben egy törvénytudó jött Jézushoz, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt kérdezte tőle: „Mit ír elő a törvény? Hogyan olvasod?” Ő pedig feleletül ezt mondta: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint önmagadat!” Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz!” Ám az igazolni akarta magát, ezért ezt mondta Jézusnak: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor átvette a szót, és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton. Meglátta, de továbbment. Ugyanígy egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért, és meglátta őt, továbbment. Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta őt, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte, aztán föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.« Mit gondolsz, e három közül ki lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Erre az így szólt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Erre Jézus ezt mondta neki: „Menj, te is tégy hasonlóképpen!”

Szent Guriász, Számón és Abibosz vértanúk

Dioklécián és Makszimián római császár keresztényüldözése idején élt magányosságban, Edessza mellett két ember: Guriász és Számon. Mindketten edesszaiak voltak. Azért vonultak ki a városból, mert a benne levő törvénytelenségeket nem tudták elviselni, azon kívül minden világi gondtól mentesen, Istennek akartak élni. Erre tanították azokat is, akik őket felkeresték. Sok pogányt vezettek el a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére. Ezért elfogták az üldözők és kihallgatások után a börtönbe zárták őket. Végül kardhalált haltak 306-ban.

Ebben az időben élt szintén Edesszában Abib diakónus. Házról-házra járva tanította a pogányokat az igaz hitre, a keresztényeket pedig megerősítette a türelemben és kitartásban. Licinius császár halálra ítélte és tűzben megégették 322-ben.