2Kor 3,12-18

Testvéreim! Mivel van reményünk, teljes nyíltsággal állunk elő; és nem úgy, mint Mózes, aki fátylat tett az arcára, hogy Izrael fiai ne lássák a semmivé foszló dicsőség végét. De gondolkodásuk is eltompult. Mind a mai napig ugyanez a fátyol borul az Ószövetség olvasására, és az csak Krisztusban tűnik el. Igen, mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, fátyol borítja a szívüket. De ha valaki megtér az Úrhoz, a fátyol eltűnik. Ez „az Úr” a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben födetlen arccal, mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, az Úr Lelke által egyre inkább hasonlóvá válunk a szemlélt dicsőséghez.

Lk 6,1-10

Abban az időben Jézus az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezükkel kimorzsolva eszegették. A farizeusok közül azonban egyesek azt mondták: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?” Jézus felelt nekik: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak.” Aztán ezt mondta nekik: „Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. Az írástudók és a farizeusok pedig figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy vádat találjanak ellene. Ő azonban ismerte gondolataikat, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Kelj fel, és állj középre!” Az fölkelt és odaállt. Jézus azután ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elpusztítani?” Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt hozzá: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő pedig megtette, és meggyógyult a keze; éppúgy egészséges lett, mint a másik.

Szent Ozeás próféta

Az ószövetségi Szentírásban első helyen szerepel a 12 kis próféta között. Isszakár törzséből származott. Jövendölt Oziás, Joatám, Acház és Ezekiás júdeai királyok idejében, és II. Jeroboám izraeli király uralkodása alatt. A vele egy nemzetbeli zsidók botlásait és bűneit felsorolva, és prófétai karizmájával megmutatva a helyes utat, sokat jövendölt Izraelről és a pogány népekről. Jövendöléseit leírta, és ezzel például szolgált a többi prófétának is. Megjövendölte, hogy Istennek igaz ismerete elterjed az egész földön, megszűnnek az ószövetségi áldozatok Áron papságával együtt, illetve annak előképét, hogy a gyermek Jézus visszatér Egyiptomból. Hosszú élet után halt meg a Megváltó születése előtt 820 évvel.

Kriziszi Szent András szentéletű vértanú

Krétai születésű volt, és a képromboló Konstantin Kopronimosz császár uralkodása alatt élt. Eleinte remete volt Krétán, aztán, mikor tudomást szerzett a szentképek elleni üldözésről, Konstantinápolyba ment, hogy a császárt jobb belátásra bírja. A fővárosba érkezve a császárt megrótta cselekedetei miatt. A katonák megkötözve Andrást, ütlegelni kezdték, de a császár leállította, és palotájába hívatta. A szent pusztalakó bátran kifejtette a császár előtt a szentképek tiszteletének helyességét. Rávilágított, hogy, ha büntetés jár a császári szobrok megsértésért, mennyivel istenellenesebb dolog üldözni Krisztust az Ő szent képeiben. A császár megkínoztatta ezért Andrást, és börtönbe záratta, lábait levágatta, amibe bele is halt 767-ben. Tiszteletreméltó maradványait a gonosztevők arra a helyre dobták, amelynek Kriszisz a neve.