Színes programokkal, sok imával és a Lautitia koncertjével volt tarkított az idei út Betlehembe

Már délelőtt nagy volt a sürgés-forgás a Látogatóközpont udvarán: a különféle görögkatolikus intézmények lelkesen állították fel standjaikat, hogy minél több mindenkit vendégül láthassanak. Ki frissen sült lángossal, gofrival, palacsintával, kemencében sült pizzaval, birkapörkölttel, ki pedig teával, forralt borral kedveskedett az ide betérőknek.

A finom falatok elfogyasztása közben szívesen elmesélték a kiállítók, hogy mivel is foglalkoznak a hétköznapokban: miért érdemes például Szent Bazilos diáknak lenni, a Hajdúnánási Parókiához tartozni vagy miben lehet segítségünkre a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat egy-egy szervezeti egysége.  

A napot szervező Rakaczkiné Vadász Viktória és a házigazda Kapin István parókus atya egész idő alatt gondoskodott arról, hogy igazi csoda legyen az út Betlehembe, amit szimbolikusan be lehetett járni.

Dr. Seszták István főhelynök atya köszöntője utána előadások várták az érdeklődőket.

Elsőként Szaplonczay Márk segédlelkész atya beszélt arról, hogyan is kellene megélnie a családoknak karácsony ünnepét.

„Jézus eljövetelére várunk ilyenkor, de fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy pontosan miből is áll az az eljövetel, amire várunk? Ezt akkor tudjuk leginkább felfogni és megérteni, ha Máriára tekintünk, aki egész lényével befogadta az angyali üdvözletet, amit Gábriel vitt neki” – fejtette kis gondolatait Márk atya. Szerinte az engedelmesség által nyert értelmet az eljövetel, amit mi is várunk. Ám nemcsak Máriának adatik meg, hogy a befogadást jelentő ajtó legyen, hanem mindannyiunkat hív az Úr és kéri váljunk ajtóvá, az Ő templomává.

„Mikor karácsonyra készülünk, akkor még inkább megszólít minket az Úristen és kéri, hadd léphessen be rajtunk” – figyelmeztetett Márk atya. A mai ember folyamatosan pörgésben, zajban él, nem képes kikapcsolni, ilyen zajos egy család, egy közösség, de akár ez karácsonyváró program is – ez nem baj, ám a Jóisten a nyugvó embert tudja megszólítani.

Ezt a csendet, elvonulást be kell tervezni, hogy legyen idő az Úr szavára figyelni. Ezért arra kérte Márk atya a jelenlévőket, hogy a jó hangulat megélése mellett térjenek be a Főszékesegyházba is imádkozni vagy akár gyónjanak. Egy-egy Szent Liturgia is út Betlehembe, ami által az Úr Jézus teljes szeretete valósulhat meg bennünk.

Végezetül arra is felhívta a figyelmet Márk atya, hogy ne vesszünk el a decemberi hajtásban, és a karácsony ne az adok-kapokról szóljon. „Jézus nagyon sok mindent feladott, amikor megtestesült, viszont a család, a szeretet fényűzését nem adta fel, mert ez egy olyan ajándék, ami nélkül a Megváltó sem lett volna teljes” – zárta gondolatait a segédlelkész.

Márk atya után Domokos Zsolt diakónus atya, a Hajdúdorogi Főegyházmegye ifjúsági referense kérte a résztvevők figyelmét. Gondolatait Pál Feri atya előadásai inspirálták, melyek az életbölcsességről, az élettapasztalat megszerzésére irányultak.

Hogyan lehetséges az, hogy vannak, akik képesek az élettapasztalataikból tanulni, míg mások nem? – hangzott az alapvető felvetés. Karácsony előtt ideális az idő a számotvetésre, arra, hogy emlékeinket, zűrös kapcsolatainkat, tapasztalatinkat sorra vegyük. A gondolkodásunk megváltoztatásával képesek vagyunk életminőségünket javítani, tapasztalatainkból való tanulás egy folyamat, egy kifejezetten tanulható folyamat s négy jól megkülönböztethető lépése van. Ezeket fejtette ki Zsolt atya előadásában szemléletes példákon keresztül.

„Jézus is arra buzdít bennünket, hogy mikor valami rossz dolog ér bennünket, azt inkább nagyszerű lehetőségként fogjuk fel, amivel Istenbe vetett hitünket bizonyítjuk” – hangsúlyozta Zsolt atya. Tegyük fel tehát magunkat a kérdést, élettapasztalatinkat, hogyan tudjuk jobban megélni, elraktározni és úgy megosztani másokkal, hogy abból életbölcsesség váljék.

Második lépésben gondolkodásunkat érdemes megvizsgálni, amelyet értelmi és érzelmi síkon irányítunk. Utóbbi igen felszínes, hiszen általában pillanatnyi hangulatunk befolyásolja.

Harmadik szempont a hosszú távú gondolkodásmód kialakítása, az összefüggések meglátása.

Utolsó lépésben Zsolt atya egy kutatásra hívta fel a figyelmet, ami azt bizonyítja, hogy kétféle módban szokott az ember jelen lenni: van az emlékező én, és a jelenlévő, aktuális én. Időnk nagy részét előbbiben „töltjük”, ezért érdemes ebben rendet tenni, hiszen ilyenkor általában csak a negatív dolgokat idézzük fel magunkban, és ezen változtatni kell. Jó példa lehet erre, hogy ha valamelyik szerettünkkel úgy ért véget a kapcsolatunk, hogy haragban voltunk, akkor egy neki írt levéllel, amit elhelyezünk sírjánál sikerülhet könnyíteni lelkünkön.

„Mivel az Isten biztosítja az örök életet és az imádsággal kapcsolatot teremthetünk elhunytjainkkal a Jóisten közbenjárásával eljut hozzá üzenetünk” – mondta Zsolt atya, s végezetül arra kérte a hallgatóságot, lássuk meg, hogy ez a világ jó és szép, nemcsak a csúfságról szól és ki-ki nagyon sokat tehet azért, hogy még szebb legyen.  

A hasznos gondolatok után egy kis szórakozással folytatódott a karácsonyváró nap: a Szent László Gimnázium tanáraiból álló zenekar, a Dienes Band fokozta a jó hangulatot, majd egy újabb érdekes előadás következett. A Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese, néprajzkutatója Bartha Elek mesélt a karácsony eredetéről, az ünnephez kapcsolódó népszokásokról.     

A karácsonyi készületet a Lautitia Kóruscsalád hangversenye tette teljessé a Főszékesegyházban.

A korábbi években mindig valamilyen nagyszabású koncertet szervezett az énekkar az évnek ebben az időszakában, hogy méltóképpen adhassanak hálát elsősorban Istennek és mindenkinek, aki szereti és segíti őket. A járványhelyzet miatt azonban most csak kisebb léptékben zsongott messze a hálaének, de ez nem jelentette azt, hogy a szíveket ne ejtette volna rabul. Az adventi dallamok után hálaadó Szent Liturgia következett, majd Kapin István parókus atya zárszava után a Parókia Band koncertjével ért véget az idei „utazás”.