Jézus Krisztus az életünk középpontja - újjászentelték a kokadi görögkatolikus templomot

Különösen rossz állapotban volt az 1801-ben épített kokadi görögkatolikus templom, amikor 2016-ban hozzáláttak felújításának. A munkálatok során kívül-belül megszépült az épület, amit hőszigeteltek, kicserélték benne a nyílászárókat és az elektromos vezetékeket. A tető is új borítást kapott.

A fejlesztés részeként megszépült a templomkert is: páfrányfenyőket, magnóliafákat és örökzöldeket telepítettek – ebben a csodás környezetben vette kezdetét a Fülöp metropolita atya által vezetett szentelés. Az asszisztencia és a hívek pillanatok alatt megtöltötték az aprócska lelki hajlékot, amit a főpásztor igazi kis ékszerdoboznak titulált prédikációjában.  Mint mondta, nagy kitartás kellett ahhoz, hogy ma végül együtt ünnepelhessünk, hiszen sok buktatóval, nehézséggel járt a munka.

Legalább akkora kitartásra volt szükség ehhez, mint Jézus tanítványának lenni egy életen át, amelyre az ehhez a naphoz tartozó evangéliumi szakasz is utal: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”  (Jn 8,31-42a)

„Vajon elmondható-e rólunk, hogy kitartunk Krisztus tanításában, hogy az ő tanítványai vagyunk? Jézus ezt is mondja figyelmeztetőleg, hogy nem mindenki jut be a mennyek országába azért, mert sokszor elismétli: Uram, Uram! (vö: Mt7,12-23)” – jelezte Fülöp metropolita atya és hozzátette, hogy noha, aki templomba jár sokszor elmondja ezt, de a Krisztus tanításában való kitartás nem merülhet ki csak ebben. Meg kell ugyanis vizsgálni tetteinket, a gondolkodásunkat, hogy valóban mindig kitartunk-e a tanításban,mint ahogy egykoron a mesterek tanították tanítványaikat.

Fontos felvetés Fülöp metropolita szerint, hogy vajon a különféle élethelyzetekben visszagondolunk-e arra, hogy Jézus mit tenne, mit mondana? Mennyire irányítja gondolkodásunkat, hogy az igazi Mesterhez mérjük magunkat?  „Igen, ezt meg kell vizsgálni magunkban, hogy mennyire tartunk ki Krisztus tanításában. Ez a közösség kitartó volt, aminek eredménye a megszépült templom. De vajon a belső templomépítésben is ugyanilyen kitartóak vagyunk?” – mondta Fülöp metropolita atya, és Szent Pált idézve arra kérte a híveket, hogy testük legyen a Szentlélek temploma. 

Majd az evangéliumi szakasz második felére tért rá tanításában a főpásztor. Arról az igazságról elmélkedett, amelynek megismerését, jelentését Pilátus is tudni akarta. Jézus ugyanis azt mondja: én vagyok az út, az igazság és az élet. (Jn14, 6) Fülöp metropolita szerint az ember valójában mindig ezt az Igazságot keresi, minden föltett kérdés, a természettudományos kutatások is végeredményben erre irányulnak. Ennek az egy igazságnak persze, számtalan vetülete van, de mindegyik mélyén, mindegyik hátterében az a Krisztus áll, aki azért jött, hogy Jézus tanúságot tegyen erről az igazságról. Ez nem a bíróságon kimondott igazságtétel, amely vagy egyiknek vagy másiknak kedvez, hanem az az alapigazság, amely mindenkit szabaddá tesz.

„Mondhatnánk, hogy a kommunizmus végeztével miért lenne szükségünk az igazság általi szabadságra? Ha azonban az előbb említett önvizsgálatot komolyan veszem, rájöhetek, hogy korántsem élek és cselekszem mindig az isteni igazságnak megfelelően. Észreveszem, hogy sok minden irányítja, befolyásolja döntéseimet, és ha csak a divatot követem vagy mások elvárásainak akarok megfelelni, akkor valójában nem saját döntéseket hozok, hanem megkötözöttségem irányít, s csak azt teszem, amit a többiek, megyek, amerre megy a nyáj. Pedig igenis vannak olyan helyzetek, amikor szükséges szemben menni, amikor nem tehetem azt, amit mindenki tesz.

Mert nem a világ igazságát, hanem egyedül Krisztus igazságát akarom követni” – figyelmeztetett érsek-metropolita atya és hozzátette, hogy minden körülmény között keresni kell Krisztust. Meglepő lehet ezt a templomba járó embernek hallani, de éppen ezért fontos megértenünk, hogy Krisztust folyamatosan kell keresnünk. S leginkább önmagamban találhatom meg őt. Annál inkább leszek önmagam és tudok szembe menni az árral, ha arra szükség van, minél inkább fölismerem őt önmagamban, minél inkább életem középpontjában van Krisztus.

„Azért van templom a település közepén, hogy hívőkkel és nem hívőkkel is megértessük, hogy Isten az élet középpontjában van. S azért kell, hogy ez a templom szép legyen, hogy büszkék lehessünk rá, hogy méltó módon hirdethessük: ez a templom nekünk a világ közepe és ezen keresztül éljük meg, hogy Jézus Krisztus az életünk középpontja.” – zárult a prédikáció.  

A Szent Liturgia végén Jaczkó Dániel parókus atya mondott hálát azért, hogy a helyi görögkatolikusok régi vágya teljesülhetett, és örömét fejezte ki, hogy a kokadi mellett az álmosdi és bagaméri templomok felújítási munkálatai is végéhez értek. A három lelki hajlék összesen csaknem 92 millió forintból újult meg. A beruházások 95 százaléka uniós és hazai pályázaton nyert támogatás, a fennmaradó részt a Hajdúdorogi Főegyházmegye és az egyházközségek biztosították. Bagamérban május 22-én, Álmosdon június 20-án lesz az ünnepi szentelés.