A Balatonnál zarándokoltak a debreceni szakkollégisták

Nagy örömünkre szolgált, hogy az első napot Fülöp érsek-metropolita atya és egyik titkára, Hollik György is velünk töltötte. Az autópálya gyér forgalmának és kiváló sofőrünknek köszönhetően időben érkeztünk a Balatonhoz, ezért meg is álltunk Balatonakarattyán, a magasparton gyönyörködni a tájban. Tihanyban Kiss Domonkos alperjel és egy finom ebéd várt minket a rendházban és az ebéd végére Fülöp érsek-metropolita atya is megérkezett, így kettőjük vezetésével vonultunk be az apátságba. 

Innen egy túra vette kezdetét az egykoron bazilita szerzetesek által lakott Barlanglakásokig. Túravezetőnk Fülöp atya mellett Lázár testvér volt a rendházból. Az Óvár keleti sziklafalába vájt barátlakásokat az I. András király feleségével a Kijevi Nagyfejedelemségből, 1050 körül érkezett bazilita szerzetesek készítették és lakták. Izgalmas, kihívásokban teli út volt a Barátlakásokig, főleg azoknak, akik nem gyakorlott túrázók, de átsegítettük egymást a nehezebb terepeken, közben meg-megállva gyönyörködtünk a tájban. 

A Barátlakások kápolnájához érve Fülöp atya vezetésével vecsernyét végeztünk ott, ahol ezer évvel ezelőtt a Kijevből származó szerzetesek hasonló módon imádkozhatták a zsolozsmát. Felemelő érzés volt mindannyiunk számára, különleges alkalom, különleges helyen. Vacsora előtt érkeztünk a balatonfüredi szállásra, ahol az esti beszélgetésekből kiderült, volt, aki először járt a Balatonnál, de még többen voltak azok, akik először túráztak a Barátlakásokig; emlékezetes marad számukra az út, a vecsernye és a táj szépsége. 

Szombaton sem maradtunk túra nélkül, hiszen kora délelőtt az Apáti templomromtól indulva az Őrtorony kilátóig meneteltünk, majd onnan leereszkedtünk a Levendula látogatóközponthoz. Ez a kis 5 km-es túra meg is hozta az étvágyat. A tihanyi közös ebéd után egy kis szabadidő következett, de délután háromkor már együtt hajóztunk ki a Kisfaludy gőzösön, s gyönyörködtünk egy pohár bor mellett a tájban. A hajóról buszra pattantunk és elmentünk Balatonfűzfőre bobozni. A vasárnapi kicsekkolás után Veszprémbe vezetett utunk. A királynék városa érsekségi székhely, ugyanakkor görögkatolikus egyházközsége is van, ezért egy rövid városnézés után Janka Ferenc parókus atyához és a Károly templomhoz vezetett utunk. A vírushelyzetre való tekintettel a 35 fős csapat inkább nem vett részt a templom szűkössége miatt a Szent Liturgián, viszont nagy örömünkre szolgált, hogy Janka Ferenc atya a szertartás után időt szánt ránk. 

Ferenc atya sziporkázott, mint mindig, a hallgatók pedig itták szavait, gondolatait. Mondanivalóját a hallgatóknak szánta. Isten szeretetét megtapasztalni és továbbadni – kanyarodtunk vissza többször ezen fontos gondolathoz. Nyugodt szívvel mondhatjuk, feltette az i-re a pontot, keretet adva ezzel, a pénteki tihanyi apátság, a szombati szabadidős programok után méltó lezárása volt vasárnapi prédikációja zarándoklatunknak.