"A Jóisten emberrel együttérző mosolyát varázsolta az arcokra" - eltemették Legeza József atyát

A szerpapi temetési szertartást Orosz Atanáz miskolci püspök, Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezették, és részt vett rajta Dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök is. 

Prédikációja elején Legeza József atya jó barátja, Baán István atya visszaidézte, hogy az utolsó vacsorán, amikor már izzott a hangulat, Fülöp odafordult Jézushoz és megkérte: mutasd meg nekünk az atyát, és az elég nekünk. Erre Jézus így válaszolt: aki engem lát, látja az atyát is. “Azt hihetitek, hogy blaszfémiát súrolok, amikor erről a néhány mondatról Jozsó atya jut eszembe, de ő olyan pap volt, aki folyton Krisztushoz közeledett, Krisztust akarta utánozni, hogy ezáltal az atyát mutassa meg az embereknek.”

Elhunyt József testvérünk egész különlegesen tudta ezt megtenni, hiszen megkapta a humor ajándékát az Istentől. Amikor temetésére gyülekeztek a paptestvérek, akkor is mindenki a rendkívül jó humorát emlegette. Ez a humor elkísérte őt a szenvedésben, a betegségben is - mondja Baán István. József atya is a szenvedésből tanulta meg az Atyának való engedelmességet, elfogadta az atya kezéből a betegséget is és ettől kezdve a humor egyre fényesebb lett az életében és igazolta, hogy aki Jézus Krisztusban bízik, az az életet így is derűvel tudja végigélni. 

Amikor egy-egy találkozás után elváltunk, így köszönt el: Örülök, hogy láthattál - idézi fel István atya. “Most itt a koporsónál úgy láthattuk őt, ahogy valóban volt. Mert ha végiggondoljuk az életét, ő mindig teljesen természetes volt, nem kívánt sem kitüntetést, sem megbecsülést, csak azt kívánta, hogy amikor humorizál, akkor másokat is mosolyra tudjon deríteni. Istennek, az emberrel együttérző mosolyát varázsolta az arcokra.” 

A szenvedésben aztán Krisztussal keresztre lett szegezve, ami az ő esetében azt a kitárulkozást jelentette, hogy egyik kezével az atya felé mutatott és abba kapaszkodott, másikat pedig a szenvedő emberek felé nyújtotta. Mindennap igyekezett elkísérni együttérzéssel a testvéreit, együtt tudott velük érezni, szenvedésével nem akart rátelepedni másokra, “csak” elviselte azt. Ehhez óriási segítséget kapott a családjától, akik szeretettel, megértéssel álltak mellette mindvégig.

Együttérzett az emberek, a hívek gyengeségeivel, botladozásaival és állandóan adni akart nekik egy másik különleges módon is. Jozsó atya folyton olvasott, és olvasmányélményeit igyekezett mindenkivel megosztani, azzal a szemlélettel, hogy Krisztust kereste a könyvekben is, azt, mi lehet Krisztus üzenete mások számára. Akár magánbeszálgetésben, gyóntatásban, prédikációiban humorral megfűszerezve ezt az üzenetet próbálta sugározni. Érezd magad tisztának - eresztett útnak a gyónás végén - hangsúlyozva ezzel, hogy innentől mindenkinek esélye van másként élni - mondta Baán István atya.

A humor és az állhatatosság eggyé forrt benne, mert ahogy az apostol mondja “mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követetett el”. Reményt adhat nekünk az ő példája, hogy minél inkább kapaszkodunk a Jóistenbe, a kísértések annál kevésbé vesznek rajtunk erőt.  "József atya példája által rájöhettünk mi papok is, hogy a papság sem abból áll, hogy egyszer eljutok a csúcsra, hanem arról szól, hogyha hűségesek akarunk lenni, akkor mindennap meg kell, meg tudjuk találni az Istent.”

Tele van a szívünk nagyon vidám emlékkel, és igenis ki merjük mondani, hogy ilyen a jó pap, mint amilyen ő volt. Mert mindent el tudott viselni: még a megaláztatást és a meg nem értést is. Kért az Istentől vigasztalást, majd élete szinte utolsó perceiben megszületett az unokája, így a vígasztalás nem maradt el, hogy az a szeretet, amit egész életén keresztül próbált akumulálni, az kiáradhasson a következő generációra is. Merjük remélni, hogy így is lesz. Nemcsak emlékezni fogunk rá, hanem együtt fogunk vele imádkozni. Kérjük őt, hogy legyen közbenjárónk az Úrnál.

“Nagyon örülünk, hogy a barátaid lehettünk, mert te Krisztus barátaivá akartál tenni minket.” - zárta a szentbeszédet és a búcsú szavait Baán István, a Panágia központ vezetője.

Legeza József atyát a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Legyen nyugalma boldog és emléke áldott!