Férjemmel nehezen szántuk rá magunkat, hogy elmenjünk, ezért kifejezetten jót tett, hogy Károly atya javaslatára listát készítettünk arról, milyen szándékokat viszünk, miért keltünk útra, és persze a lelkiismeretvizsgálatra is időt kellett hagyni.
Bár indulás előtt tartottam tőle szerencsés-e összepárosítani a különböző karácsonyi vásárok meglátogatását a lelki programokkal, utólag mégis úgy gondolom sikerült megtalálni a helyes egyensúlyt, hisz az adventi készület is többrétű, és én személy szerint a Schönbrunni karácsonyi vásárban találtam olyan ajándékötletet, amit hazaérve már meg is tudtam valósítani. (És persze volt akinek ott vettünk ajándékot, amivel remélhetőleg örömet szerzünk.)
Hálás vagyok, hogy mind a csendben mind az egymással való beszélgetésekben és természetesen a vasárnapi Baranyi-Bozi Károly atya által celebrált Szent Liturgiában is találkozhattunk Istennel (a helyiek óriási szeretettel fogadtak minket és tudtak magyarul!). Míg odafele Chars Dickens: Karácsonyi ének című regényét hallgattuk, visszafele már többet beszélgettünk, sőt még activity-t is játszottunk.
Összességében úgy gondolom, van miért hálát adni Istennek és persze a szervezőket és a buszsofőrünket is hálás köszönet illeti: Éljenek soká....