A Szent László tantestülete lelkigyakorlattal zárta az évet

Az otthon kifejezés nem csupán üres frázis – a szeretetteljes fogadtatás, a minden igényt kielégítő, makulátlanul tiszta szobák, a finom ételek, a barátságos személyzet odafigyelése azt az érzést keltették mindnyájunkban, mintha haza értünk volna.

A program gazdag volt, hihetetlen, hogy két napba belefért. Már a buszon is oldott hangulat uralkodott, ami legelőször Pilisszentlélek, A mi kis falunk filmsorozat ikonikus helyszínén, „Teca kocsmájá”-nak teraszán tetőzött. Egy szál gitár és pár jó hangú, dalos kedvű kolléga a turistalátványosságnak számító helyen pillanatok alatt fesztiválhangulatot varázsolt, a helyiek és a látogatók örömére.

Az érkezők meg is torpantak, hogy vajon szabad-e belépni, Bánk Tibor igazgató úr kedvesen invitálta őket, hogy jöjjenek nyugodtan, csak „forgatás van”. Pilisszentlélek után kettévált a társaság – voltak, akik a szállásra igyekeztek Leányfaluba, mások egy Duna- parti kellemes sétát választottak, a csapat másik része pedig egy kétórás túrán vett részt a kultikus helyként is ismert Holdvilág-árokban, ami a Pilis egyik legszebb, legvadregényesebb kanyonszerű szurdoka.  Egy egyperces, néma meditáción összekapcsolódtak kezeink, s az erdő csöndjében megtapasztalhattuk, hogy „Templom a természet: élő oszlopai / időnkint szavakat mormolnak összesúgva.” (Baudelaire) A vacsora után a foci EB pártiak alulmaradtak az énekelni szeretőkkel szemben.

Másnap délelőtt ellátogattunk az Esztergomi Bazilikába. Az épület kívülről is lenyűgöző volt, ám a belső tér, illetve a hozzá kapcsolódó történetek szinte elevenné tették a letűnt századokat. Az Altemplom, az érsekek temetkezőhelye komor fenséggel fogadott, a Főszékesegyházi Kincstár pedig pompájával, felbecsülhetetlen értékeivel nyűgözött le minket. A mintegy másfél órás tárlatvezetés után úgy léptünk ki a bazilika kapuján, mint aki titkok tudója lett.

Az ebéd és házigazdánktól való búcsú után Dunakeszire vezetett az utunk, ahol egy újonnan épült görögkatolikus templomot és közösséget mutatott be Bubrik Miklós atya. Dunakeszin ismét nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk, s a közös imaóra, valamint Kapin István atya szavai tették igazán bensőségessé, emelkedetté az együttlétet.

A Jóisten áldását éreztük magunkon ezen a két napon, s testileg-lelkileg feltöltődve, közösségünkben megerősödve tértünk haza. Köszönet a remek szervezésért Szilágyi Gábor atyának!