A Szentlélek szele, a változás szele fújt a máriapócsi Nagyboldogasszony-napi búcsún

Szokásos, ámde nem szokványos, hagyományokhoz hű, de nem mindennapi búcsú volt az idei máriapócsi Nagyboldogasszony-napi imádsággal teli hétvége 2017. augusztus 12-13-án. Különlegessége egyrészt abból adódott, hogy az ifjúsági gyalogos zarándoklat idén határokon túlról, Nagyváradról indult, úgy érkezett a három és félszáz fiatal Máriapócsra, ötnapos, kimerítő menetelés után.

Másrészt a vecsernye előtt két fiatal papnövendéket szenteltek alszerpappá, Grunda Dávidot és Szirmai Mátét.

A soknyelvűség a gyóntatások alatt vagy a szertartás nyelvét illetően a kegyhely nyitottságát, befogadóképességét és a lebonyolítást szervezőket dicséri. A hétvégén ide látogató majd tizenötezer ember tudott gyónni, áldozni, bekapcsolódni a szertartásokba, vagy tiszteletét tenni a kegykép előtt. S a szombat éjjeli virrasztás sem üres templomban történt. A zarándokok közül sokan fontosnak tartották, hogy az Istenszülőért és Istenszülő mellett végezzék a parakliszt, parasztászt, virrasztást, akathisztoszt, vecsernyét, utrenyét.

Szombaton és vasárnap gyalogosan, autóbusszal, gépkocsival, lovasszekérrel érkező zarándokok (a teljesség igénye nélkül) Nyíradonyból, Hajdúdorogról, Nyírcsaholyból, Piricséről, Encsencsről, Budapest-Rózsák teréről, Nyírtassról, Hodászról, Demecserből, Timárból, Nyírmadáról, Csengerről, Nyírbogátról, Pusztadobosról, Beregdarócról, Nyíregyházáról, Bökönyből, Kálmánházáról, Nyírtelekről, Érpatakról, Vajáról, Újfehértóról, Téglásról, Nyírkátáról, Debrecen-Csapókertből, Hajdúsámsonból, Ópályiból, Nyírmeggyesről, Kállósemjénből, Nyírvasváriból, Budapest-Csepelről érkeztek. A határon túlról Szatmárnémetiből, Nagykárolyból érkeztek, és Munkácsról is, kétszázan.

A szombat délutáni  római katolikus szentmise után a 17:30-as Szent Liturgián Szimicsku Ferenc létavértes-nagylétai parókus atya az ünnep harmadik különlegességére hívta fel a figyelmet prédikációjában: idén egybeesik Krisztus tábor-hegyi megdicsőülésének ünnepe Mária megdicsőülését hirdető búcsúnkkal. Ránk, emberekre viszont csak akkor ragyog a mennyek országának dicsősége, ha a kicsinyekké leszünk. A változó világunkban nekünk is változnunk kell. Felnőttként a gyermeki lelkületnek a rácsodálkozását, a feltétel nélküli szeretetét, Istenre való nyitottságát, de mindenek előtt a kicsinységét kell magunkra öltenünk.

A szombati forróságot és talán kicsit bűneinket is kisöprő vasárnapi széllel, a változás szelével kezdődött 10:00 órakor a püspöki Szent Liturgia, ahol együtt imádkozott Kocsis Fülöp érsek-metropolita, dr. Orosz Atanáz megyéspüspök és Szocska Ábel apostoli kormányzó megannyi paptársukkal és sokezer hívővel. „Megérkeztünk. A megérkezés igazából hazaérkezés” – mondta ünnepi beszédében Atanáz püspök atya – „még a hegynél is magasabbra tekintünk ma, hiszen a Magasságbeli Isten országát szemléljük, ahol az Istenszülő Szűz elfoglalta a trónját, amelyet szent Fia már régóta készítgetett. Az Istenszülő elhunytán, elszenderedésének napján nem halálos gyászt tartunk […] mert jobb létre szenderült át, […] hazaérkezett. Mi, földi zarándokok szintén szeretnénk hazaérkezni. Mai zarándoklatunk, búcsújárásunk akkor lesz értékes, ha felkészít minket erre a végső hazaérkezésre, ha nemcsak az időjárás változással jár együtt, hanem belső átalakulással is.” – fogalmazott püspök atya. „A Szentlélek szele viszi előre vitorlásainkat, hogy célba érjünk. […] Mély lélegzetet kell vennünk, a Szentlélek szelét magunkba fogadnunk és változtatnunk életünkön.” Remények szerint a máriapócsi feltámadó széllel, kicsit talán a Szentlélek szelével a jelenlévők valóban átalakulva térhettek haza erről a nagybúcsúról.