A csodákhoz mi is kellünk - templomszentelés Dunaújvárosban

Az épület - és oltárszentelés alatt nem lehetett nem felfokozott, és Istenhez közeli hangulatba kerülni Dunaújváros legújabb templomában. Kovács István atya helyi szervezőlelkész, most már parókus atya és a hívek számára is érezhetően nagyon fontos és régóta várt eseményre került sor. 

A templomszentelést Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya vezette, aki szentbeszédében a váratlan csodák észrevételére buzdított minket. 

A naimi ifjú feltámasztásáról szóló evangéliumban egy szomorúan induló, de csodálatos örömben végződő történetet hallhattunk. Krisztus Urunk feltámadását megelőzően az evangéliumokban mindössze három feltámasztási történetet ismerünk. Az egyikben Jézus Jairus leányát támasztja fel. A zsinagóga elöljárója csak azt kérte Jézustól, hogy gyógyítsa meg a lányát, mert a tizenkét éves gyermek már nagyon súlyos beteg volt. Jézus el is indult hozzá, de a tömeg miatt lassan ért oda, és a lány addigra meghalt. Jairus nem kérte Jézustól, hogy támassza fel gyermekét, hiszen ezt már nem remélhette. Jézus mégis megtette.

Az evangéliumokból ismert második történet, Lázár feltámasztása is hasonlóan indult: Lázár nagy beteg volt, és a testvérei Márta és Mária üzentek Jézusnak, hogy barátja beteg. Jézus azonban várt, kivárt, míg végül Lázár is átköltözött a másvilágra. Testvérein a reménytelenség érződik, Márta meg is mondja Jézusnak: “ha itt lettél volna, nem halt volna meg a bátyám.”

Jézus mindkét esetben sokkal többet ad a gyógyításnál. A mai evangéliumi történetben nem hangzik el semmilyen kérés, az egész helyzet egy szinte véletlen találkozásból adódik. Jézus tanítványaival Naim városa felé megy, és a városból kifelé egy gyászmenettel találkoznak, és Jézus észreveszi, hogy nagy fájdalmak közepette gyászolja egy szem fiát az özvegyasszony. Megesik rajta a szíve, megállítja a menetet, és hiába nem kéri erre senki, Jézus feltámasztja a fiút. 

„Ez a három feltámadás történet azt mutatja meg, hogy az Isten minden elképzelésünket felülmúlva teljesíti vágyainkat, olyan meglepetéseket tartogat nekünk, amikre soha nem is mertünk gondolni, és csodát tesz, minden reményünket felülmúló csodát.” – mondta Kocsis Fülöp atya. 

Október 18-án, a templom szentelésének napján Szent Lukács evangélistának ünnepét üljük. Keveset tudunk róla, de annyi szinte bizonyos, hogy görög szülők értelmes, okos gyermeke volt, aki sokat tanult, és az egyik hagyomány szerint orvos volt. Ám egyszer csak fordulat történt az életében, hallott Jézus tanításáról, vagy Szent Pállal találkozott, és teljesen átalakult az élete, új életet kezdett el élni, megtért, meg is keresztelkedett.

Pál apostol tanítványa lett, és nemcsak mellé szegődött és hallgatta a tanításait, hanem egyre több változás érte az életét is. Folyamatosan elkezdte lejegyezni a tanításokat, utána is járt a dolgoknak, neki köszönhetjük az apostolok cselekedeteit is, és az egyik „együttlátó” evangéliumot is. Erre nem számítottak sem a szülei, sem a környezete, de legkevésbé ő maga, hogy így vonul be az egyház történetébe, vagyis apostol lesz és evangélista. Egy másik különleges tulajdonsága is felszínre került és megmaradt az utókornak: ő festette meg elsőként az Istenszülő ikonját, ami által sok ember hitét segítette, hiszen az alkotásról sok másolat készült. 

„Azért is érdemes felidézni ezeket a meglepetésszerű csodákat ezen a napon – folytatta az érsek-metropolita, mert itt Dunaújvárosban mi is hasonlót élünk át. Ki gondolta volna harminc évvel ezelőtt, hogy ebben a városban, aminek akkor még más volt a neve, görögkatolikus egyházunk megveti a lábát, az itteni görögkatolikusoknak lesz hová jönni imádkozni, kapnak papot, óvodát, iskolát hozzá. És amikor annak idején abban a kicsi óvodában elkezdtük István atya vezetésével az imádságot, ki gondolta, hogy ez a folyamat itt nem áll meg, hanem fejlődik tovább, nemcsak létszámában nő, hanem egészen különleges csodákat él majd meg.

Ma már templomot szentelünk, ez csoda. Látni kell az Úristen csodáját, amire nem gondoltunk volna, nem terveztük, hiszen csak a napi feladatokat látták el hívek és papok egyaránt. Az Isten akaratát teljesítve szemléljük ezeket a csodákat, ahogy új élet fakadt itt Dunaújvárosban: a görögkatolikus egyház hihetetlen megújulását, megszentelését éljük át akkor, amikor ezt a gyönyörűszépen átalakított épületet templommá alakítottuk, templommá imádkoztuk, és megszenteltük benne az oltárt.” – fejezte ki háláját a főpásztor.

Új életet kezd tehát a közösség, Szent Lukács életútja folytatódik, amikor feltámadásában mennybe megy, de a nyoma, az Istenszülő ikonja itt marad az egyházban, él benne tovább. Manapság is sok Istenszülő ikon készül, és az ikon előtt imádkozó emberek további csodákat élnek meg. A máriapócsi Istenszülő ikon is eléggé közel áll az ősi, Szent Lukács által megfestett csodálatos ikonhoz.

Ezen a napon azért is imádkoztunk, hogy amikor átalakul ez a közönséges fa asztal az Isten trónjává, az utolsó vacsora asztalává, a Golgota színhelyévé, akkor ne csak ez az asztal, hanem ez a közösség is kezdjen el egészen új életet élni. Reméljük, további csodák fognak történni, olyanok, amikre nem számítunk, de bízunk az Istenben, akinek a keze nyomán örvendezünk, hogy mi mindent vitt végre már eddig is rajtunk keresztül.

Prédikációjának végén Kocsis Fülöp atya kiemelte, hogy ezekhez a csodákhoz mi is kellünk, de úgy látja ennek a közösségnek a lelkipásztorán, családtagjainak, híveinek nagy buzgóságán, hogy ebben itt nem lesz hiba. Ha hiszünk az Isten nagy csodáiban, meg fogjuk látni azokat. Mi is új életet élünk, krisztusi életet, amit talán még akkor sem ismerünk, ha templomba járó buzgó emberek vagyunk, mert az Isten mindig sokkal többet tud adni annál, minthogy megnyugtatja a lelkünket.