A debreceni görögkatolikus székhely: élet a Kandiában

Kultikus kocsmák emléke, történelmi imahelyek és egy furcsa nevű orvostudor titka – ezek is gazdagítják a cívisváros egyik legkisebb lakóövezetét.

Debrecenben a Kandia nevű városrészt az Attila és a Méliusz terek, valamint a Klaipeda, a Szent Anna, a Hajnal, a Faraktár és a Kossuth utcák határolják. A két téren törnek az égbe a Verestemplom és a görögkatolikus templom tornyai, ugyanakkor a római katolikus Szent Anna Székesegyház is szinte érinti az övezet nyugati csücskét. Egykor a mai Kandiánk területén voltak a szálláshelyei azoknak a görög árusoknak, akik Kandiából jöttek a cívisváros vásáraiba.

Az Istenszülő Oltalma templom

Piactér most már két helyen is működik itt: a névadó utca egy mesés udvarában, valamint az Attila tér egyik üres telkén. Az előbbi egy magánkezdeményezés „gyümölcse”, a másik pedig egyházi rendezvény.

A szomszédos Istenszülő Oltalma templom kapcsán említést érdemel az is, hogy 2015-ben a pápa a Hajdúdorogi Egyházmegyét főegyházmegyei rangra emelte, és a központjának (székhelyének) Debrecent tette meg.  

Az Attila téren és a városrész más pontjain is találhatók régi üzlethelyiségek, amiken már csak a lehúzott, rozsdás rolók hirdetik a szebb múltat. A Baross utca mindkét végén presszók álltak, s az egyik helyiségben öntevékeny műhelyt rendeztek be, a másikban pedig – információink szerint – kegytárgybolt nyílik. Működött egy kisvendéglő a Zöldfa utcában is, ez azonban egyelőre még eladó. Mellettük éjszakai bár és pizzéria is gyarapítja a környék ilyen jellegű kínálatát. 

Az olaszos csemegék étterme abban az épületben van, amelyikben Irinyi János, a foszforos gyufa feltalálója lakott 1872 és 1892 között. Régi képeslapok is tanúsítják, hogy a ház alatt piac húzódott, és ott járt a 4-es villamos (1896-tól 1962-ig). Akkor a tuják a Nap utcán mentek át a Vágóhíd utcára (Diószegi útra). A Nap utca ma is megér egy sétát a patinás épületek között, ahol rögtön beleélheti magát az ember az egykori villamoscsilingelős miliőbe. 

Az Irinyi-ház 1970-től egy harckocsit ábrázoló, hatalmas emlékműre nézett. Ezt már elbontották, a túloldalban lévő – immár Szent Efrém nevű – iskolát pedig a görögkatolikus egyház működteti. A városrésznek ez a területe már szögesen eltér a másik felének jellegétől, hiszen amíg amaz óvárosias, addig itt egyöntetűen a több emeletes betonpanel dominál. Ezek ellenére mindkét helyen felfedezhetők további különlegességek. 

A Hajnal utca egyik kapuján például (ahol a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának van telepe) egy kopottas márványlap szürkéllik. Ezen a relikvián anno egy bizonyos Tippai Benő egyetemes orvostudor hirdette a szolgáltatását, amelyhez – az aranyozott betűvésetek szerint – „röntgen quarc”-ot is alkalmazott. Az idősebb debreceniek még emlékeznek arra, hogy konkrétan milyen panaszokkal lehetett felkeresni a szakembert. 

A másik meglepő műtárgy nem máshol, mint a Kandia és Klaipeda utcák közötti, lakótelepi tömbbelsőben bújik meg. Aki figyelmesen körbenéz a kissé elhanyagolt udvaron, könnyen megpillanthat egy oda nem illő padot. Az ugyanis olyan, mintha a múzeumból vagy a színházból varázsolták volna oda. Állítólag egy ottani lakos készítette. Az alkotás olyan jól sikerült, hogy odacsempészett általa egy csipetnyi múltat, egy kis Déri teret is – melyen szintúgy meg is pihenhetnek az arra járók.